Sötét jóslatok: megrohamozhatják a bankokat, jöhet a devizaválság

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live
Sötét felhők gyülekeznek

Sötét felhők gyülekeznek

Olyan súlyú döntést kell hoznia az Európai Unió vezetőinek csütörtöki csúcsértekezletükön, amely eldöntheti az eurózóna és közvetve az unió sorsát.Miközben az ECB és a német kormány egymással keménykedik, a szakértők már számolják a különböző görög forgatókönyvek költségeit. Ugyanaz a konklúziója a hétfői európai sajtóorgánumokban megjelent cikkeknek akár idézik egy döntéshozó nyilatkozatát, akár véleményt közölnek: nem lehet tovább halogatni a döntést a görög adósságválság kezelésének következő lépésével kapcsolatban.

Az ECB-nek nem kellenek a görög kötvények

Yves Mersch luxemburgi pénzügyminiszter, az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsának tagja arra figyelmeztet, hogy a késlekedés devizaválságba taszítja az eurózónát. Mersch a japán Nikkei gazdasági lapnak adott nyilatkozatában elismétli az ECB álláspontját, miszerint az európai jegybank nem fogja elfogadni a görög államkötvényeket fedezetként, ha az ország fizetésképtelenné válik. A Reuters értékelése szerint az ECB ezzel akarja eltolni magától az adósságválság rendezésének anyagi terhét az eurózónás kormányokra, függetlenül attól, hogy azok bevonják-e a rendezésbe valamiféleképpen a görög adósságok magánhitelőit vagy sem.

Az ECB álláspontja szerint a tét a bank megbízhatósága, ami egyenértékű az euró iránti bizalom fenntartásával. A helyzet azonban az, hogy ha az ECB elzárja az eurózóna egyik tagjának pénzutánpótlását – azzal, hogy a hozzá hitelért forduló görög bankoktól nem fogadja el hitelfedezetként görög állampapírjaikat -, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy az ország kilép az övezetből.

Az Európai Politikai Tanulmányok intézetének szakértői szerint ez elképesztően nagy felfordulással járna: a lakosság megrohanná a bankokat, hogy a saját, várhatóan elértéktelenedő valuta bevezetése előtt bespájzoljon euróból, újra kellene tárgyalni minden korábban euróban megkötött szerződést kezdve a legegyszerűbb adásvételtől egészen az EU-val kötött igen bonyolult támogatási megállapodásokig, át kellene állítani az áruházak, a boltok összes pénztárgépét, az ATM-eket, stb. Az közös európai valuta használatáról kötött megállapodás alapján azonban egyetlen államot sem lehet arra kényszeríteni, hogy tagja maradjon az eurózónának – nyilatkozták az elemzők a Financial Timesnak (FT).

Intő példák: indonéz, orosz, amerikai pénzügyi csődök

Az FT közli Lawrence Summers amerikai közgazdász professzor esszéjét is, amely szintén azonnal cselekvésre biztatja a döntéshozókat. A Fehér Ház gazdasági tanácsadó testületének korábbi vezetője párhuzamot von a Lehman Brothers bedőlése utáni helyzettel. Ebből kiderül, hogy a politikusok úgy vélték, a Bear Stearns megmentése után a piac felkészült egy ilyen eseményre, ám mint kiderült, a befektetők csak azt tanulták meg, hogyan meneküljenek el időben az elől, hogy a nekik kelljen fizetni a csőd költségeit. Summers másik figyelmeztetése szerint egy ország fizetőképessége sosem múlik kizárólag azon, hogy milyen gazdaságpolitikai intézkedések hoz házon belül, legalább ilyen fontos az a tágabb gazdasági környezet, amelyben létezik.

Végkövetkeztetése éppen ezért az, hogy az eurózóna országai hosszabb távon csak összehangolt, a tagállamok garanciáját élvező kötvénykibocsátással kerülhetik el a mostanihoz hasonló válságokat. Azokat az országokat, amelyeket a állampapírpiacok hibás fiskális politikájuk miatt magas hozamokkal büntetnek, ki kell zárni a közös európai pénzalapok használatából. Azokat pedig, amelyek jól teljesítenek, ugyanezekből az alapokból európai garanciával megszerezhető olcsó forrásokkal kell jutalmazni.

A befektetők bizalmának fenntartása érdekében világossá kell tenni továbbá, hogy egyetlen ország egyetlen jelentős bankja sem dőlhet be. A legnagyobb pénzügyi összeomlások (1997-ben Indonéziában, 1999-ben Oroszországban és 2008-ban azt USA-ban) ugyanis akkor következtek be, amikor a hatóságok nem garantálták a pénzügyi rendszer alapjainak működését.

Summers szerint a görög adósságok magánhitelezői, hogy mentsék pénzüknek legalább egy részét, hajlandóak lehetnek elfogadni követeléseik leértékelődését – átváltását alacsonyabb kamatozású kötvényekre vagy eladását egy visszavásárlási programban -, feltéve, hogy ez egy hosszabb távon megoldást kínáló program része.

Farkasszemet néz az ECB és Berlin

Az uniós válságkezelési nagyhét politikai-gazdaságpolitikai frontján a két főszereplő, Angela Merkel német kancellár és Jean-Claude Trichet, az ECB elnöke összecsapása adta meg vita alaphangját. Trichet a Financial Times Deutschelandnak nyilatkozva világossá tette, hogy az ECB – ahogy azt korábban már leszögezte – nem fogadja el a görög állampapírokat fedezetként, ha az ország csődbe megy, ezért a kormányoknak kell belépniük, és valamit felkínálniuk, amelynek garanciájával tovább folytathatják elsősorban a görög bankok pénzellátását. Merkel sem enged viszont kormánya álláspontjából, miszerint a második görög csomag cechjének egy részét a magánhitelezőknek kell állniuk.

A kör azzal zárul be, hogy a hitelminősítő intézetek az utóbbiak bevonására eddig felmerült összes módszert Görögország fizetésképtelenségeként értelmeznék, azaz ha Berlin kényszeríti a magánbefektetők részvételét, az csődhöz vezet, amire válaszul az ECB megszünteti Görögország pénzellátását.

A kancellár asszony a hét végén leszögezte, hogy csak akkor megy el a csütörtöki EU-csúcsra, ha azon a résztvevők megállapodnak a második görög csomagról. Azt is jelezte, hogy a magánbefektetők önkéntes bevonását akarják elérni. A hét végén az EU, az ECB és az EU-tagállamok képviselői párhuzamosan tárgyaltak egymással és a magánhitelezőkkel, a nagybankok vezetői pedig Rómában folytatták tárgyalásaikat a lehetőségekről – egyelőre konklúzió nélkül. A technikai szakértők eközben az egyes forgatókönyvek megvalósulásának költségeit számolják, elsősorban azt akarják kideríteni, milyen hatással lenne európai bankokra, ha beszállnának a válságkezelésbe.

A képlet a következő: a magánhitelezők részvétele mérsékelné az eurózóna-tagállamokra nehezedő terhet, csökkentené a 115 milliárd euróra becsült második görög segélycsomag azon részét, amelyet az európai adófizetőknek kellene kifizetniük, ugyanakkor felborítaná a görög és részben más európai bankok pénzügyi egyensúlyát, amit a nemzeti kormányoknak kellene kompenzálniuk, nem másból, mint az adófizetők pénzéből. Az EU vezető tisztviselői a következő 24-48 órában kiszámolják minden lehetőség költségeit, amelynek eredményeit a brüsszeli döntéshozók és tagállamok vezetői szerdán egy telefonos távkonferencián már megvitathatnak. A végső döntést jelző füst a csütörtöki csúcson szállhat fel, illetve most már úgy látszik: muszáj felszállnia.

Forrás: Napi.hu
www.napi.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *