Mikor szerződünk, és mikor nem?

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

Volt már rá példa, hogy az egyik fél azt gondolta, kötöttek szerződést, míg a másik azt, hogy nem. De hogy lehet ez? Nem egyértelmű, hogy mikor szerződtünk és mikor nem? Mitől függ, hogy létrejött-e a megállapodás a felek között?

Egy szerződés többféle módon is létrejöhet, írásban, szóban vagy ráutaló magatartással. De akkor honnan tudhatjuk, hogy megköttetett? A válaszok a következők.

Írásbeli szerződések:

Írásban megkötött szerződésnek minősül a levél, távirat, fax és ma már a különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirattal megkötött megegyezés.

Írásban létrejött megállapodásnál legalább annak lényeges tartalmát írásba kell foglalnunk. Mi tekinthető lényeges tartalomnak? Erre a jogszabályok és a bírósági ítéletek adják meg a választ.

Egy ingatlan adásvétel esetében például a következőkben biztosan meg kell állapodni: kik a szerződő felek, az ingatlan eladására vonatkozó akarat, melyik ingatlanról van szó, mennyi a vételár.

Egy szerződés létrejöttéhez a jog szerint lényeges feltételeken túl minden olyan kérdésben is meg kell állapodni, ami valamelyik fél számára lényeges. Sokszor előfordul azonban, hogy valami nem kerül bele a megállapodásba. Ha ezt jogszabály rendezi, akkor az lesz a szerződés része. Azokra a kérdésekre tehát, melyeket jogszabály is rendez nem szükséges külön is kitérni.

Bizonyos szerződések csak írásban jöhetnek létre, mert jogszabály így rendelkezik. Ilyen például az ingatlan-adásvétel, a zálog, vagy a bankhitel is. Arra is van lehetőség, hogy maguk a felek kössék ki az írásbeli alakot érvényességi feltételként.

Fontos, hogy ha a felek döntése alapján jött létre írásban egy megállapodás, de a szerződésben nem szerepel külön, hogy az írásbeli alak egyben érvényességi feltétel is, akkor később az szóban, vagy akár ráutaló magatartással is módosulhat, vagy megszűnhet.

Szóbeli szerződések:

Ekkor a felek szóban kifejezetten megállapodnak abban, hogy egymással szerződést kötnek, és ennek lényeges elemeit is megbeszélik.

Ennél a típusnál a későbbi vita nagy nehézséget tud okozni. Ekkor már nehezebb bizonyítani, hogy miről is szólt a megállapodás. A bizonyítás történhet tanúkkal, vagy a megállapodás egyéb körülményeinek vizsgálatával.

Ráutaló magatartással létrejött szerződések:

A ráutaló magatartás aktív cselekvéssel vagy éppen passzivitást mutatva, minden egyéb szóbeli nyilatkozat nélkül közvetíti a szerződéses akaratot. Egy-egy cselekvés, magatartás azonban sokféle jelentést hordozhat, sok indoka lehet. Egy biztos, hogy automatikusan nem mindig jön létre szerződés. De akkor miből tudhatjuk, hogy szerződtünk-e, vagy sem?

Fontos, hogy megállapodás létrejöttére csak az a magatartás alkalmas, amiből az arra irányuló akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által kétségtelenül felismerhető volt. Nem jön létre szerződés, ha a felek magatartása – önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés körébe eső körülményekkel együtt – nem fejezi ki a megegyezést a lényeges kérdésekben. Példaként gondoljunk csak arra, amikor felszállunk a buszra. Ekkor ráutaló magatartással szerződést kötöttünk az utazásra.

Forrás: Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda
www.kocsis-iroda.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *