Fizettek a gazdagok, fizetnek a szegények

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live
Kinek mennyi?

Kinek mennyi?

Szja-csökkentés és egyszerűsítés is volt a kormány első évében, a Fidesz a kampányban mindkettőt megígérte. A kedvező változások azonban nem érintettek mindenkit, sőt, nagyon sokan kevesebbet keresnek, mint tavaly. Egyelőre a magyar állam mérete sem csökkent, mert az adókiengedést adóbevétel növelésekkel ellensúlyozták.

Nincs meghatározó közgazdász vagy politikus, aki az elmúlt évtizedben ne sürgetett volna Magyarországon valamilyen adóreformot. A konkrét lépéseket illetően valódi konszenzus soha nem alakult ki, de a főbb irányokról idővel a szakemberek egyezségre jutottak.

Így történhetett, hogy az egy évvel ezelőtti kormányalakításkor a legnagyobb várakozás a munkavállalást és a vállalatokat terhelő adók csökkentését előzte meg. Szintén fontos, senki által nem vitatott cél volt az adónemek közötti gyomlálással a bürokrácia mérséklése.

Az alakulófélben lévő kormány  hetek alatt ígért radikális, a dolgozó embereknek kedvező változásokat. Ha nem is hetek alatt, de valóban voltak jelentős adópolitikai lépések a kormány első évében, a változások társadalmi egyenlege azonban erősen vitatott, főként azért, mert az szja-csökkentés és az adójóváírás egyidejű mérséklése miatt az átlagos és alacsony jövedelműek egy része ma kevesebbet keres, ha úgy tetszik, rosszabbul él.

Most másoknak fáj az adózás

Vitathatatlan, hogy Magyarország hosszú éveken át élen járt a magas jövedelműek túladóztatásában. Az adóhatóság és a Költségvetési Tanács számításai alapján tavaly a személyijövedelemadó-bevételek több mint 80 százalékát a teljes hazai lakosság kevesebb, mint 3 százaléka fizette be. Magyarul szinte csak a gazdagok adóztak.

Ebből is következik, hogy bármilyen szja-csökkentés főként a magasabb jövedelműeknek, pontosabban fogalmazva, a magasabb jövedelmen bejelentetteknek kedvez. Az, hogy a jól keresők terheit csökkenteni kell, a fenti arányokat látva nem is támadható, hiszen főként ők azok, akik adóbefizetéseikkel eltartják az inaktívakat. Az egykulcsos adó viszont szinte csak nekik kedvez.

A jövedelmekre nemcsak az szja-változások (a felső, 32 százalékos szja-kulcs eltörlése, illetve a megmaradt 17 százalékos alsó kulcs 1 százalékpontos csökkentése), hanem az adójóváírás nevű, éves összjövedelemhez kötött adókedvezmény szűkítése, valamint a Fidesz-kormány másik nagy vívmánya, a gyerekek után járó adókedvezmény (ez az első két gyermek után havi 10 000 forint, a háromgyerekeseknél gyermekenként 33 000 forint támogatást jelent), illetve a bruttó béremelések is hatottak. Ha a kormány az első három tényezőt megfelelően hangolja össze, az egykulcsos rendszerre úgy is át lehetett volna térni, hogy az átalakítással senki nem jár rosszul. (A félszuperbruttó adóalap megmaradt, vagyis az adóalap a tavalyi jövedelmek után idén is a bruttó bér 1,27-szerese lesz. Ez azt jelenti, hogy a tényleges adóteher valójában nem 16, hanem annak az 1,27-szerese, 20,32 százalék.)

Az összehangolás azonban elmaradt, így a felsoroltak közül gyakorlatilag egyik tényező sem segítette az alacsony keresetűeket. Ennek a hatása meg is látszik a nettó bérek alakulásán. A javulást a kormány bérkommandóval próbálja meg kierőszakolni úgy, hogy a cégektől fizetésemeléseket vár.

A változások összhatása miatt az alacsonyabb jövedelműek fizetése nagyobbat csökkent, mint a válság durvább éveiben. Mint egy kutatás is rámutatott: ha valaki nem keresett havi bruttó 290 000 forintot, és nem tudja a gyerekkedvezményt érvényesíteni, még egy 5 százalékos, tehát inflációkövető béremeléssel is 3-5 százalékot veszített januártól a reáljövedelméből, fizetése értékéből.

Ha a béremeléssel és a gyerekkedvezménnyel nem számolunk, akkor csak azok jártak jól az átrendezéssel, akik legalább havi bruttó 340 ezer forint körül, vagy annál is többet kerestek.

A dolgok jó oldala

A negatívumok felsorolása után mindenképpen rögzíteni kell, hogy Magyarországon egy év alatt jelentősen csökkent az adóék (ezt az OECD egyik elemzése is megerősítette). Ez fontos és pozitív irányú változás, mert azt jelenti, hogy a munkavállalói és munkaadói terhekre vetített állami adó- és járulékelvonás kisebb lett. (Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában, beleértve a munkavállaló és a munkaadó terheit egyaránt).

Az alábbi grafikonon látható: míg tavaly az átlagbér háromszorosa körül igen magasan, 60 százalék közelében stabilizálódott ez a mutató (tehát nagyon drága volt a foglalkoztatás, különösen a magasabb jövedelműek körében), 2011-re az átlagbér 1,4-szerese felett jelentős csökkenés látszik, igaz, ez alatt emelkedés történt.

A portfolio.hu táblájából látszik, hogy az átlagos változás így is kedvező: a tavalyihoz képest 4,6 százalékponttal csökkent az adók és járulékok aránya a foglalkoztatás összes költségéhez viszonyítva. A Fidesz-kormány első évének ez a legjelentősebb adópolitikai eredménye.

Egyszerűsítés volt, söralátét nem

A kormány az adóbürokrácia csökkentésére vonatkozó ígéretéről sem feledkezett el, igaz, söralátét méretű adóbevallást eddig csak Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kezében láttunk, és az is csak illusztráció volt.

Az egyszerűsítés abban merült ki, hogy a magánszemélyek bevallás helyett idén egy adónyilatkozatot tölthettek ki február 15-ig, ebben 16 pontból és még több alpontból kellett válogatnia annak, aki az adóhatóságtól kérte a tavalyi adója kiszámolását. A kétoldalas nyilatkozathoz tízoldalas kitöltési útmutató tartozott, ami nem is tűnik olyan rossz értéknek a hagyományos személyi jövedelemadó bevallásához képest, amihez 300 oldalt csatoltak.

A kormány emellett eltörölt több kisadót, például a cégek kommunális adóját, az épületek utáni idegenforgalmi adót, az öröklési és ajándékozási illetéket, vagy a tévékészülékek úgynevezett üzemben tartási díját. Ezek nem okoztak lényeges állami bevételkiesést, de érezhető egyszerűsítést jelentettek.

Szintén érdemi egyszerűsítést és érezhető adócsökkentést jelentett, hogy a kormány az szja-törvényből az egykulcsosítással kigyomlálta az úgynevezett külön adózó (tőke)jövedelmek különböző adókulcsait is. Ezek 10-25 százalék között szóródtak, volt külön kulcs az osztalékra, kamatra és árfolyamnyereségre, a tőzsdei és a tőzsdén kívüli ügyletekre, a természetbeni juttatásokra és a tárgynyereményekre, illetve az ingatlanértékesítésre is. Ezek megszűntek, helyettük januártól egy kulcs van, és az egyes jövedelmek között csak az utánuk fizetendő vagy nem fizetendő járulék tesz különbséget.

Jobb a kisebb cégeknek, rosszabb a nagyoknak

A kis- és közepes vállalkozásoknak a legkedvezőbb változás a társasági adó csökkentése volt. A vállalkozások 500 millió forintos adóalapig a korábbi 19 százalék helyett 10 százalékos társasági adót kell fizessenek. A durván negyed millió cégnek kedvező lépés már tavaly júliustól hatályos.

A nagyok, többségében a multik, rossz évet zárhatnak. Az adócsökkentések fedezetét (és a hiánycél tartásához szükséges bevételi többletet) ugyanis a kormány három forrásból teremtette meg: az alacsony jövedelműek adókedvezményének a csökkentéséből, a novemberi és decemberi magán-nyugdíjpénztári befizetések költségvetésbe történő átirányításából, illetve az energetikai, távközlési, pénzügyi és hipermarketadóból. (A különadózásból csupán két nagy, multik által dominált szektor maradt ki: a feldolgozóipar, illetve az autóipar.) Az energiaellátó cégek duplán is ráfáztak az új kormánnyal, ugyanis az extraadó mellett megmaradt az érintett kör jövedelemadójaként működő Robin Hood-adó is, amit a kormány átmenetiből tartós teherré alakított.

A nagyok idén újabb pofont kaptak, amikor a Széll Kálmán tervből és a konvergenciaprogramból kiderült, a kormány visszavonja korábbi ígéretét, miszerint 2013. január 1-jétől adóalaptól függetlenül 10 százalékra csökkenti a társasági adó mértékét. A nagy cégeknek tehát erre a kormányzati ciklusra feltehetően marad a kétkulcsos, 10, illetve 19 százalékos társasági adóteher, miközben az adószakértők által sürgetett iparűzésiadó-csökkentés szóba sem jött.

Egyszerűsítést mérettől függetlenül a cégek is kaptak: az egyszerűsített beszámoló készítését a korábbinál szélesebb vállalkozói kör választhatja 2011 januárjától (visszamenőlegesen is), köztük a zártkörű részvénytársaságok, illetve azok a magyar leányvállalatok, amelyeknek fölérendelt külföldi anyavállalatuk van, és a nemzetközi szabályok szerint vonják bele a konszolidált beszámolóba. Ezen túlmenően a naptári évtől eltérő üzleti évet választók is egyszerűsített beszámolót készíthetnek, illetve a külföldi cégek magyarországi fióktelepei is dönthetnek az egyszerűsített beszámolási formáról.

Járulékemelés, emelkedő jövedéki adó, pálinka

Bár évek óta hangos a gazdasági közbeszéd a járulékcsökkentés fontosságától, a kormány éppen ellenkező lépést tett: idén januártól a korábbi 9,5 százalékról 10 százalékra emelte a munkavállalók nyugdíjjárulékát. A befizetések pénztártagságtól függetlenül idén novemberig az államhoz kerülnek, a pénztártagok bruttó bérük tizedét csak decembertől könyvelhetik el pénztári számlájukon.

Az emelkedő járuléknál még többeket érintett a jövedéki adó emelése. Emiatt drágult a év elején a cigaretta és a dohányáru, dobozonként átlagosan 16 forinttal kellett többet fizetni, mint tavaly év végén.

Egy fontos adókedvezmény viszont szűkült: az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba és a nyesz-számlára utalt összeg 30 százaléka helyett csak a befizetések 20 százalékával csökkenthető az adó.

Bár csak szimbolikus lépésnek szánta a kormány, de még Brüsszelben is port kavart a pálinkafőzésre szabott adókedvezmény. A tavaly ősszel hatályba lépett jogszabály lehetővé tette, hogy magánfőzésben akár 100 liter pálinka is adómentes legyen, de nem sokkal később kiderült, hogy a kedvezmény sérti uniós csatlakozási szerződésünket.

Nem lett kisebb államunk

Azért sürgetett mindenki adóreformot, mert a régiós versenytársakhoz képest nagyon sokat adóztunk. A járulékfizetéssel is számolva nemcsak a régióban, hanem már uniós viszonylatban is az élbolyba tartoztunk az adóprés tekintetében.

Az óriásira duzzadt magyar állam az OECD, az IMF vagy éppen a Reformszövetség felmérései szerint is kárt okozott a vállalkozások versenyképességének.

Az uniós pénzekkel is számolva nálunk a GDP 45-46 százaléka körül alakult a jövedelemcentralizáció, az újraelosztás pedig ennél is magasabbra rúgott, a közösen megtermelt javak és szolgáltatások durván felét érintette. (Ezek a mutatók a hasonló fejlettségű országokban általában 5-10 százalékponttal alacsonyabbak.)

Ezen a szinten az Orbán-kormány első éve a fogadkozások ellenére nem hozott érdemi változást. Az idei költségvetés bevételei és kiadásai is magasabbak a tavalyinál (igaz, a GDP is nő), de az állami jövedelemelszívás csöppet sem enyhült.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *