A munkáltatók és a munkavállalók gazdasági érdekei összeütközésének kényes területe a versenytilalmi megállapodás. A munkavégzés során a munkavállaló által megszerzett belső információknak gazdasági értékük van, főleg, ha azokat esetleg versenytársak szereznék meg. Hasonlóan nagy értéke van egy munkavállalónak, vagy az általa kezelt ügyfélkapcsolatoknak. A versenytilalmi megállapodás azt szolgálja, hogy a cégek gazdasági érdeke ne sérüljön olyan esetekben, ha a munkavállaló tudását, tapasztalatát konkurens cégben kívánja kamatoztatni.
A megállapodás lényege, hogy a munkavállaló egy adott ideig nem helyezkedhet el konkurens cégnél, vagy nem indíthat ilyen tevékenységű vállalkozást. Ez eddig a cég érdekeit védi, viszont a munkavállaló nem kerülhet egyoldalúan hátrányba azzal, hogy indokolatlanul megnehezítik az elhelyezkedését. Ezért törvény szabályozza az ilyen típusú megállapodások korlátait.
Az elhelyezkedés vagy cégalapítás tilalmát a felek csak megállapodásban köthetik ki. Ez lehet a munkaszerződés vagy egy külön megállapodás is. Ilyen megállapodásnak tekinthető az is, ha egy szerződés tartalma szerint a munkaviszony megszűnését követően korlátozza a munkavállaló más cégnél történő munkavégzését, hasonló tevékenységű cégben való részvételét. A tilalom időtartama – amely a munkaviszony megszűnésétől kezdődik – nem határozható meg három évnél hosszabb mértékben. Nagyon fontos, hogy egy ilyen kötelezettségvállalásért a munkavállalónak megfelelő ellenértéket kell kapnia, amelyet szintén rögzíteni kell a megállapodásban.
Az ellenérték szabadon állapítható meg, azonban itt is érvényesül az a polgári jogban általános szabály, hogy az ellenszolgáltatásnak arányosnak kell lennie a szolgáltatással. A szerződést ugyanis – a polgári jogi szerződésekhez hasonlóan – feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással meg lehet támadni a bíróságon. Az ellenérték lehet egyszeri vagy rendszeres, akár havonta történő kifizetés is. Az ellenérték és a munkavállalót ért hátrány arányosságának eldöntése nem egyszerű, a megállapodás megkötésekor meglévő, előre látható tényekből, a munkaerő piacon szokásos ellenértékből lehet kiindulni. A bírói gyakorlat a kikötött ellenértéket akkor tekinti megfelelőnek, ha az a munkaviszony megszűnésekori éves bruttó átlagkereset felének felel meg annyi évre, ahány évre a versenytilalom szól.
A megállapodás megszegése esetén a volt munkavállaló kártérítés fizetésére kötelezhető. Ennek mértékét minden esetben a bíróság határozza meg figyelembe véve a felek megállapodását, valamint a ténylegesen okozott kár mértékét is.
A megállapodásban szereplő tilalmat pontosan körül kell határolni, és viszonylag szűken meghúzni a határait. Nem lehet a munkavállalót kiszorítani három évre az egész ágazatból. Olyan kört lehet csak meghatározni pl. a tevékenység és a földrajzi elhelyezkedés körülírásával, ahol a munkavállaló munkavégzése valóban hátrányos helyzetbe hozhatja korábbi cégét.
Forrás: Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda
www.kocsis-iroda.hu