Kemény csapás Iránnak az olajembargó

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

Hormuzi-szoros

Az EU hétfőn teljes olajembargót fogadott el Teheránnal szemben, ami akár drasztikus válaszlépéseket is kiválthat Iránból. A legfőbb kérdés, hogy Irán a tengeri olajszállítást veszélyeztetve lezárja-e a Hormuzi-szorost, amelyen az Egyesült Államok hadihajói látványosan áthaladtak vasárnap, illetve, hogy mihez kezd a világ az iráni kőolaj nélkül. Washington Irán ázsiai kereskedelmi partnereit is szankciókra sürgetheti, de a teheráni kormány szerint mindig lesznek újabb piacok, az olajár emelkedése pedig elsősorban nem őket sújtja.

Az Európai Unió által életbe léptetett olajembargó kiélezi a feszültséget a nyugati országok és a vitatott atomprogramja miatt támadott Irán között. A konfliktus eszkalálódását sem lehet kizárni, mivel Irán korábban a tengeri olajszállításnál megkerülhetetlen Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzött, az Egyesült Államok azonban már jelezte, hogy biztosítani fogja a szabad áthaladást. Az EU-ba irányuló olajexport kiesése ugyanakkor még nem jelent megsemmisítő csapást az iráni gazdaságnak, amely ázsiai partnereiben bízhat, ezért nem feltétlenül szorul drasztikus lépésekre.

Az eddigi legkeményebb szankciók

Az Európai Unió hétfőn a tagállamok külügyminisztereinek tanácskozása után a várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy teljes embargót hirdet az Iránból származó kőolajra. Az embargó értelmében az EU-országoknak nem szabad új olajszállítási szerződést kötniük Iránnal, de a már meglévő szerződéseket majd július 1-től, tehát öt hónap késleltetéssel kell felmondaniuk. A tagországok emellett az iráni központi bank elleni újabb szankciókban is egyetértettek.

Az olajkereskedelem megszakítása Iránnal régóta várható volt és a döntés szorosan illeszkedik a korábban bevezetett korlátozások közé, de a bejelentett lépések mégis az eddigi legkeményebb EU-szankciók az országgal szemben. Catherine Ashton külügyi főképviselő szerint így akarnak nyomást gyakorolni Iránra, hogy visszaüljön a tárgyalóasztalhoz vitatott atomprogramja miatt. Az orosz külügyminisztérium ugyanakkor súlyosan elhibázottnak nevezte a lépést, amely szerintük nem járul hozzá a párbeszéd felújításához.

Irán atomprogramja évek óta aggodalmakat kelt a térség országaiban és a nemzetközi közösségben. Az ENSZ már négyszer vezetett be szankciókat Irán ellen, és egyes országok saját korlátozásokat is életbe léptettek. A teheráni vezetés ugyanakkor folyamatosan azt hangoztatta az elmúlt években, hogy atomprogramjuk békés, polgári célokat szolgál.A mostani feszültség egyik kiváltóoka a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) novemberi jelentése volt, amely szerint a programnak vannak egyértelműen a fegyverkezést szolgáló elemei. Erre válaszul több ország szélesebb szankciókat sürgetett, Barack Obama amerikai elnök pedig december 31-én írt alá újabb amerikai korlátozásokat Irán ellen.

Tapintható a feszültség a Hormuzi-szorosnál

Irán a világ egyik legnagyobb olajexportőre, napi 2,3 millió hordó olajat adnak el világszerte, amiből átlagosan a húsz százaléka, 450 ezer hordó jutott az EU-ba. Egy ekkora kiesés önmagában nagy veszteség, mivel Irán valutabevételeinek négyötödét a kőolajexportból szerzi. A másik oldalon az európai országok közül különösen Olaszországot és Spanyolországot érintheti érzékenyen az iráni olaj kiesése, ugyanakkor más – például szaúdi és líbiai – források bevonásával Irán ideiglenes mellőzése kezelhető probléma lehet az EU-nak.

A legveszélyesebb kérdés azonban most nem az olajembargó gazdasági hatása, és az olajpiac átrendeződése, hanem egy abból következő esetleges katonai konfliktus lehet. Teherán korábban a Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzött, ha elfogadják az újabb szankciókat, és előző év végén tíznapos hadgyakorlattal, rakétatesztekkel is bizonyította eltökéltségét. A Hormuzi-szoros az egyetlen kijárat a Perzsa-öbölből, és a tengeren szállított kőolaj majdnem 40 százaléka itt halad át, ezért lezárásával az egész világon hiány alakulna ki a piacokon.

A Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállításnak nincs igazi alternatívája, nem véletlen, hogy az Egyesült Államok azonnali lépéseket helyezett kilátásba, ha Irán beváltja fenyegetését. Leon Panetta amerikai védelmi miniszter már jelezte, hogy nem engednék a stratégiai útvonal blokádját, de a New York Times úgy tudja, hogy a háttérben Barack Obama elnök is megüzente Irán legfőbb vezetőjének, Ali Hamenei ajatollahnak, hogy átléphetnek egy határt.

Ugyan az iráni hadsereg vezetője néhány hete figyelmeztette az amerikaiakat, hogy ne küldjék vissza egyik repülőgép-hordozójukat a Perzsa-öbölbe, de az 5. flottáját a térségben állomásoztató Egyesült Államok nem vette figyelembe a felszólítást. Több amerikai hadihajó az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó vezetésével vasárnap brit és francia kísérettel látványosan átkelt a szoroson, amit az érintett országok megszokott járőrözésnek nevezték, de az elemzők szerint egyértelmű erőfitogtatás volt. A brit védelmi minisztérium szerint hangsúlyozni akarták a rendületlen nemzetközi elkötelezettséget, amellyel a nemzetközi jog alapján biztosítják az áthaladást.

Sokáig nem tart ki az aszimmetrikus hadviselés

Iránnak nincs repülőgép-hordozója, de nem is elsősorban hadihajóira, hanem az aszimmetrikus hadviselésre kialakított egységekre építhet a szoros lezárásához. Kis, mozgékony motorcsónakokat és vállról indítható rakétákat is bevethetnek, az akciókat a partról rakétaállásokkal segíthetnék, illetve a New York Times szerint a szoros elaknásítására is fel kellene készülni.

A szoros lezárásának akár beláthatatlan következményei is lehetnének a térségben, ugyanakkor abban az összes elemző egyetért, hogy az Egyesült Államok mindenképpen meg tudná törni az iráni blokádot. A rakétaállások ellen légicsapásokat indíthatnak a vadászgépeikkel, az aknákat fel lehet szedni, a motorcsónakokat könnyen ki lehet lőni. A valódi kérdés az áldozatok száma, illetve a hadműveletek időtartama lenne, hiszen közben több ország olajpiaca megbénulhatna. Az egyes országok stratégiai olajtartalékaikból pótolhatnák a kieső forrásokat, de a hatalmas olajéhségű Kína esetében ezek például csak húsz napra elegendőek.

Maguk alatt is vágnák a fát

A kialakult helyzetben a konfliktus eszkalálódása sem elképzelhetetlen, ugyanakkor Irán a megmaradt kereskedelmi partnerekhez irányuló olajexportot is elvágná a Hormuzi-szoros lezárásával. Így amit az eddigi szankciók önmagukban nem értek el, a blokád megtenné: alapjaiban rengethetné meg az iráni gazdaságot, ráadásul az összes érintett ország azonnal más források után nézne. A stratégiai fegyverként használt fenyegetőzés és állandó lebegtetés célja Teherán részéről ezzel szemben viszont az olaj árának mesterségesen magasan tartása is lehet nehéz helyzetében.

Ha Irán nem lép, az Egyesült Államoknak nem érdeke kiprovokálni a konfrontációt. Az amerikai hadihajók ugyan továbbra is járőrözni fognak a térségben, de Barack Obamának elnökválasztási évben a legkevésbé sem hiányzik egy újabb, bizonytalan háború, miközben az amerikaiakat leginkább a gazdaság állapota érdekli. Ráadásul az elmúlt hetekben több amerikai tisztviselő is úgy vélte, hatni kezdenek a szankciók.

Az Economist szerint az Egyesült Államok Izrael felé is jelezni akarja, hogy van alternatívája a katonai akciónak, és a háttérben próbálja távol tartani az izraeli vezetést az iráni atomlétesítmények elleni esetleges bombázástól. Az elmúlt időszakban adott esetben támadással fenyegetőző Izrael egyelőre megvárhatja a friss szankciók hatását, erre utalt Ehud Barak izraeli védelmi miniszter is január 18-án, amikor azt mondta, még „nagyon messze van a döntés” az esetleges légitámadásról. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök elsőként méltatta az EU által hétfőn bevezetett szankciókat.

Ázsia lehet a kulcs

Az Egyesült Államok is tisztában van vele ugyanakkor, hogy önmagában a nyugati országokba irányuló iráni olajexport kiesése ugyan kemény érvágás, de még nem feltétlenül gyakorol elviselhetetlen nyomást az iráni gazdaságra. Ehhez a teheráni olaj legnagyobb részét felvásárló ázsiai országok kihátrálására is szükség lenne. A washingtoni vezetés az elmúlt hetekben éppen ezért Japánt és Dél-Koreát győzködte, Szaúd-Arábia és más öböl menti országok pedig már jelezték, növelni tudják termelésüket, hogy így pótolják a kieső iráni forrásokat.

Japán már kilátásba helyezte, hogy visszavesz az Iránból érkező olajimportból, és más közel-keleti országok felé tapogatózik. Japánnak egyébként nagy szüksége lenne az olajra, mivel a fukusimai nukleáris baleset után csökkenteni akarja nukleáris energia felhasználását, amelyet fosszilis energiahordozókkal kell pótolnia.

A New York Times értesülései szerint Pekingnek is egyre nagyobb gondot okoz az iráni-kínai jó viszony fenntartása. Kínába irányul az iráni olajexport 24 százaléka, ezért az eddigi szankciókkal párosulva bármilyen korlátozást azonnal megérezne az iráni gazdaság. Fontos figyelmeztetés, de akár a legjobb vételár kiharcolását célzó taktika is lehet, hogy Ven Csiapao kínai miniszterelnök január közepén közel-keleti körútra indult. Két évtizede először érkezett kínai kormányfő Szaúd-Arábiába, Katarban és az Egyesült Arab Emirátusokban pedig korábban nem is járt még kínai vezető.

Újra megpróbálkozik a NAÜ

Az iráni kormány hétfő délután igazságtalannak nevezte a szankciókat, de úgy vélték, azok amúgy is hatástalanok lesznek. „Ha egy ország felmondja az iráni olajexportot, akkor rögtön a helyébe lép egy másik”  – reagáltak, és úgy vélték, nem ők érzik meg leginkább az olajár emelkedését. (A Brent nyersolaj ára az iráni-amerikai konfliktus hatására emelkedett tavaly 99-ről 110 dollárra. Hétfőn ehhez képest csak kis mértékben drágult 111,19 dollárra hordónként, mert a piac már korábban beárazta a várható szankciókat. A konfliktus alakulásától függően azonban elemzők jelentős emelkedést sem zárnak ki.)

Az elmúlt időszakban Irán is új partnereket és szövetségeseket keresett, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök január elején ötnapos látogatásra érkezett Latin-Amerikába. Járt Venezuelában, Nicaraguában, mielőtt Kubába és Ecuadorba repült volna.

A fokozatosan bevezetett szankciók hatását egy ideig még el tudják kerülni, de ezek később összeadódhatnak, és mindenképpen hozzájárulnak az ország elszigetelődéséhez. Irán éppen azért is fenyegetőzött a Hormuzi-szoros lezárásával, mert a rezsim érzi az egyre erősödő külső nyomást, miközben belső fenyegetésekkel is szembe kell néznie. Irán a forradalom óta talán a legkomolyabb válságát éli. Március 29-én parlamenti választást tartanak az országban, amelyen a részvétel lesz leginkább sokatmondó a rezsim támogatottságáról.

Ugyanakkor bármennyire is éreztetik hatásukat a szankciók, a rezsim nemzetbiztonsági kérdésnek is tekinti az atomprogramot, amelyről várhatóan nem mond le. Így azonban kérdéses, mit tud majd ajánlani a szankciók feloldásáért cserébe. A BBC szerint a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) január 29-31. között egy csapatot küld Iránba, hogy „megoldást találjanak a megmaradt alapvető kérdésekre”. A konfliktusban szerepet játszó felek egyelőre megvárhatják, mire jutnak.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *