Miért fáj az IMF-nek az egykétkulcsos szja?

A kormány szimbolikus adóintézkedése egy évi 400 milliárd forintos tévedésként is felfogható. Ha ezt kérik, tárgyalunk az egykulcsos adóról − mondta Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a múlt héten. Szavaival egybevágott Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter nyilatkozata is, amely szerint szóba került az egykulcsos adó a tárgyalások megkezdése előtti egyeztetéseken.

Az egykulcsos szja-rendszer − amely pillanatnyilag még épp kétkulcsos − az ellenzéki szakértők és politikusok szemében egyenlő volt a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitikával, ami szerintük látványosan megbukott már tavaly nyáron. Akkor már teljesen világos volt, hogy nem fogja beváltani a reményeket az átalakítás, vagyis az állampolgároknál hagyott tetemes adó nem csorog vissza a gazdaságba a fogyasztás révén, ezt ugyanis inkább megtakarították, végtörlesztették, eltették befőttnek.

A tévedés nagyjából 400 milliárd forint volt − ennyivel folyt be kevesebb szja az adócsökkentés révén, ezt nagyjából eltalálta a tárca. S ennyi volt, ami nem jött vissza sem áfa, sem jövedéki adó, sem egyéb oldalon. Kérdés persze, felelőssé tehető-e egy ilyen számítási hiba azért, mert elszállt a tavalyi büdzsé. Az eredeti előirányzat 688 milliárd forint volt, ehhez képest 1734 milliárd forintot tett ki a hiány az év végén. Ez még a legutolsó módosított számot is túlszárnyalta 120 milliárddal. Ehhez azért kevés az egykulcsos szja.

Az pedig még nagyobb kérdés, pontosan mi is az, ami nem tetszik az IMF-nek − vagy akár az Európai Bizottságnak. Aligha azzal van ugyanis a gond, hogy Magyarország is bevezette ezt − főleg annak fényében, hogy az eurózóna tagjai között is van olyan állam, amelyik ugyanezt a technikát alkalmazza.

Arról nem beszélve, hogy egy kifejezetten nem harmonizált adónem − márpedig az szja ilyen − szabályozásába hogyan is szólhatna bele bármilyen nemzetközi szervezet. Az unió legfeljebb az áfába szólhat bele − s szól is rendszeresen −, illetve ötleteket gyűjthet és adhat az Ecofinnek, mint ahogyan azt a Tobin-adóval vagy az egységes társasági adóalap-számítással kapcsolatban tette. Ám dönteni csak a tagállamok dönthetnek, s ha az egyik nemmel szavaz, akkor mind a 27 tagállamnak tudomásul kell azt vennie.

Mit is akar az IMF mindezek tükrében?

Ez nyilván a későbbi, remélhetőleg kevésbé slendrián megnyilatkozásokból derülhet ki, ám jó eséllyel az adóalkotmánnyal lehet itt gond, s nem magával a 16 százalékos szja-ról szóló törvénnyel. Az lehet probléma ugyanis, hogy a kormány egy számára kedves dolgot betonba akart önteni. Ha egy következő kormány szeretne ismét progresszív szja-t, akkor azt csak nagyon körülményesen tudja majd megoldani, hiszen az egykulcsos rendszer deklarálva van az adóalkotmányban. Ha valóban ez az IMF problémája, akkor valójában semmi sem veszélyezteti az egykulcsos adórendszert. Legfeljebb 2014-ben.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *