Állandó vitatéma a közgazdászok körében a dollár mint tartalék valuta jövője. A zöldhasút temető és helyettesítő eszközként a kínai jüant és az eurót favorizáló Barry Eichengreen sztárközgazdásszal szemben többen rámutattak arra, hogy Kínának nem áll érdekében a dollár bukása, mert azon többet veszíthet, mint amennyit a jüan előretörésével nyerhet.

Barry Eichengreen, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora a TheWall Street Journalnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a dollár egyeduralma egyszer s mindenkorra véget ért, s helyet kell maga mellett szorítania más valutáknak is, mert a világ a többszínűség felé halad. Arról nem is szólva, hogy Amerika évtizedekkel ezelőtt még megkérdőjelezhetetlen globális vezető szerepe már a múlté, a pénzügyi műveletek 15–20 százaléka zajlik már csak dollárban. A dollár lassú leértékelődése és háttérbe húzódása folyamatos, ám ugyanarra a szintre már sohasem tud visszakapaszkodni –vélte Eichengreen. Szerinte inkább teret kell engedni a versenytársaknak, mert a folyamatokat visszafordítani már amúgy sem lehet. Példaként említette, hogy a nemzetközi vállalatközi elszámolásokban egy év alatt 40 ezer cég tért át a kínai jüan használatára a dollárról, s szerinte ezt a folyamatot Kínának bátorítania kell.

Azt Eichengreen is elismeri, hogy Pekingnek előbb nyitnia és pénzügyi reformokat kell véghezhajtania, de ezt meg tudja oldani, mert ehhez – kicsiben – a hongkongi recept a rendelkezésére áll. Kínának ezután más országok központi bankjait rá kellene vennie arra, hogy jüanra és jüanban denominált kötvényekre váltsák tartalékjaik egy részét. Mindehhez bő tíz év elegendő – vélte a profeszszor, aki szerint a válság is rendesen kikezdte a dollár dominanciáját. Azelőtt a világ minden tájáról özönlött a befektetők pénze Amerikába, ám az ingatlanpiac összeomlása új helyzetet teremtett: elszállt az a fajta feltétlen bizalom, ami korábban jellemezte a dollárt, s rajta keresztül az Egyesült Államokat. Az is előbb-utóbb visszaüt, s a dollár gyengüléséhez vezet, hogy a politikusok hagyták az ország adósságállományát irtózatos nagyságúra duzzadni. Éppenséggel a bankóprés nonstop üzemeltetése sem acélozta meg a dollár erejét.

Eichengreen bízik az euróban is. Szerinte az egységes euró övezeti fellépés meghozza az eredményt, s a közös pénz hosszú távon is felzárkózik a dollár és a jüan mellé. Ehhez előbb az unió bankrendszerét kell szilárd alapokra helyezni, veszélyjelző felügyeleti rendszert kell kidolgozni, és rendezni kell az adósságválságban meggyengült országok helyzetét. Mivel ezek folyamatban vannak, a professzor lát fantáziát az euróban.

A pekingi egyetemen tanító amerikai vendégprofesszor, MichaelPettis blogjában három fő érvet sorolt fel, ami miatt az Eichengreen-féle forgatókönyv nem valósulhat meg. Egyrészt ahhoz, hogy a jüanmint globális tartalék valuta akár a jen mellé felzárkózzon, előbb mélyreható gazdasági reformokat kell végrehajtani a távol-keleti országban. Másrészt a kínai pénzügyi rendszer képtelen pozicionálni magát a tőke szabad áramlásával létrehozott nemzetközi versenyben. Harmadrészt, s ami a legfontosabb: Kínának esze ágában sincs a jelenlegi, igen kedvező helyzetét feladva globális tartalék valutává előléptetni a jüant. Legalábbis addig, amíg a dollárhoz kötött, s a hozzá képest mesterségesen alulértékelt jüanból származó globális versenyképességi előnyt ki tudja használni. – Bolond lenne az exportvezérelt gazdaság fejlődésének kulcsát behajítani az óceánba – hangoztatta Pettis, emlékeztetve arra, hogy két-három évtizede hasonló, dollárváltó szerepet tulajdonítottak a japán jennek, de az sem volt képes felnőni a feladathoz. – Noha kétségtelenül erős és megbecsült tagja a „valutaközösségnek”, nincs egy súlycsoportban a dollárral – szögezte le Pettis, aki az euróval szemben kevésbé elítélő. Szerinte a bizalom helyreállítható, igaz, ő ehhez előbb pár országot nemes egyszerűséggel kihajítana az euróövezetből. Bár az EU gazdasága méretre nagyobb, mint az Egyesült Államoké, a dollárban tartott eszközök két és félszer akkorák, mint az euróban tartottak, ami jól illusztrálja a két valuta közti különbséget.

Éppen ezért a közgazdász nem vár rövid távon jelentős változást a nemzetközi monetáris rendszerben. A dollár kivételezett helyzete már egyre kevésbé szól az amerikai gazdaság teljesítményének, státusát a Bretton Woods-i rendszernek köszönheti – ismeri el. Szükség van egy olyan pénzeszközre, amelyet a világ minden táján, valamennyi pénzváltójában készséggel elfogadnak. Történetesen ezt most és a jövőben is dollárnak fogják hívni. És ilyen egyszerű okból továbbra is a dollár marad az első számú tartalék valuta – tette hozzá Pettis.

Forrás: NOL.hu
www.nol.hu