Mit adhat Nekünk Azerbajdzsán?

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

Mit adhat nekünk Azerbajdzsán? Gázt még évekig biztosan nem. Ha az azeriek tényleg vesznek állampapírt, nem a pár milliárdos spórolás, hanem az IMF-fel való keményebb magyar fellépés lehetősége jöhet jól a kormánynak.

A magyar kormány szerint ugyan nincs gazdasági háttéralku az életfogytiglanra ítélt azeri gyilkos Azerbajdzsánnak való átadása mögött, számos jel mutat ennek ellenkezőjére. Még akkor is, ha valójában Bakutól sem az államadósság, sem a gázellátási biztonság kérdésének megoldását nem várhatjuk. Azeri gáz a következő években aligha érkezik a régióba, és ha vesznek is magyar állampapírokat, azzal az államadóssághoz képest minimális összeget spórolunk, maximum az IMF-tárgyalások őszi fordulója előtt érezhetné magát kicsit inkább nyeregben a kormány.

Az azeri baltás gyilkos kiadatása miatti diplomácia botrány hátterében gazdaságpolitikai érdekek húzódhatnak. Orbánék az elmúlt évben igyekeztek szorosabb kapcsolatot kialakítani Bakuval, amit nem csak a novemberi államfői és a nyári kormányfői látogatás jelzett. Az azeri fővárosban idén tavasszal kereskedőház nyílt, és egyre több magyar építőipari cég élvez kiemelt státuszt az országban.

Az együttműködés és a látogatások célja nem csak a hazai vállalatok helyzetbe hozása volt. Orbánék az állam finanszírozási pozíciójának javítását is el akarták érni, egészen pontosan azt, hogy az energiaexportból meggazdagodott ország dollármilliárdjaiból magyar állampapírokat is vegyen.

A Figyelő értesülése szerint Azerbajdzsán török közvetítéssel hajlandó lenne 2-3 milliárd euróért magyar államkötvényeket vásárolni. Az új vevőre a konfliktusosnak ígérkező IMF-tárgyalások előszobájában, illetve az ország magas devizaeladósodottsága miatt Orbánéknak nagy szüksége lenne.

Kell az euró, nagyon

A magyar költségvetés évtizedes hagyományát, a túlköltekezést állampapírok kibocsátásval finanszírozza. Az ezeket lejegyző befektetők általában három és öt évre adnak kölcsönt az országnak. A pénzt a kormány leggyakrabban szociális célokra költi (vagy utat épít, esetleg céget államosít belőle), miközben a költségvetés éveken át fizeti a kölcsön kamatait egészen a hitel lejáratáig, amikor a tőketartozást is vissza kell fizessük.

A felhalmozott teljes adósságunk nagyobbik fele ugyan forintban van, de a pénz bő negyven százalékával, mintegy 9000 milliárd forintnak megfelelő összeggel devizában tartozunk.

Az idei 900 milliárdos adat azt jelenti, június végén még ekkora idén lejáró tőketartozásunk volt a devizában hitelezőkkel szemben. Ez euróban kifejezve 3-3,2 milliárdot jelent, ami pont annyi, amennyi magyar devizakötvényt Azerbajdzsán a hírek szerint lejegyezhet.

Értelmetlen igyekezet?

Az ügylettel viszont nem vagyunk sokkal előrébb. Az államadósság kezelő adatsorából ugyanis az látszik, hogy a 2013-as és a 2014-es lejáratok az idei egész évesnél (ez 1481 milliárd forint, 5,2 milliárd euró volt) is nagyobb terhet jelentenek. Ez azt jelenti, hogy hiába a néhány milliárd eurós azeri mentőöv – ha egyáltalán lesz belőle valami, ne felejtsük el, hogy kínával és a szaudikkal nem tudtak Orbánék megállapodni -, legfeljebb egy fél éves fellélegzés lehet az eredmény. Az legalábbis bizrtos, hogy a jövő évi devizafinanszírozás nyitott kérdés marad.

Másrészt lehet, hogy a kormánynak ez a fél éves táv nagyon is elég lenne. Az IMF-EU-hiteltárgyalás döntő szakasza most ősszel jön, a megbeszéléseken pedig a kormány több témában is (tranzakciós illeték, bírák nyugdíjazása, E.On-ügy) sarokba szorulhat. Az eddig is látszott, hogy sem a nemzetközi szervezetek sem Orbánék nem szívesen engednek az álláspontjukból, de mivel mi vagyunk az IMF pénzére szorulva, így mi húzhatjuk a rövidebbet a tárgyalások akadozása vagy a tavalyihoz hasonló kudarca esetén.

A lényeg, hogy Orbánék keményvonalas tárgyalási stratégiáját elméletileg segítené, ha egyszer csak azt mondhatnák, hogy Magyarország 2011 májusa óta először tudott devizában kötvényeket kibocsátani. Ezzel jelezhetnék, hogy nem csak az IMF pénzéből lehet az adósságokat törleszteni, sőt, mondhatnák azt is, hogy ha egyszer sikerült a kötvénykibocsátás, akkor miért ne sikerülne újból. Elképzelhető, hogy a kormány abban bízik, egy ilyen húzással engedményeket tudna kiharcolni a tárgyalásokon, illetve tovább tudná halogatni a megállapodást.

Vannak elemzők, akik szerint egy megállapodás előtti kibocsátás vissza is üthetne, hiszen azt az üzenetet küldeni a piacoknak, hogy nem akarjuk az IMF-pénzt. Pontosan ez az oka annak, hogy a devizakibocsátás lehetőségét az utóbbi hónapokban többször is cáfolta a kormány.

A Concorde elemzője, Samu János szerint egy ilyen húzással a kormány ki tudja tolni az IMF-megállapodás időpontját. Ha pedig rugalmasabb lenne az IMF, akkor nem kellene kutatni alternatív finanszírozási források után. Samu azt is elmondta, Azerbajdzsán a másodpiacon bármikor meg tudná venni a magyar adósságot, az tehát, hogy külön delegációk tárgyalnak a kibocsátásról, két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy feltehetően nem piaci, hanem alacsonyabb kamattal szeretnénk eladni Bakunak a kötvényeinket, ebből pedig következik a másik. Elképzelhető, hogy ők a befektetésük alacsonyabb megtérülése miatt valamit kérnek cserébe. Akár egy rab kiadatását, vagy bármi mást. (A szaudiak például a Figyelő szerint hosszú távú, állami földekre vonatkozó haszonbérleti szerződést kértek a befektetésért cserébe, ezért nem lett semmi a dologból.)

Pár tíz milliárdért óriási pofon

Az alacsonyabb kamatok miatt – amennyiben ez van a kiadatási-ügy hátterében – nem igazán érte meg vállalni a diplomáciai leégést.

Miért is? Ha viszonzásképpen Baku mondjuk a piaci kamatozásnál egy százalékponttal olcsóbban jegyzi is le a szóban forgó hárommilliárd eurónyi állampapírt, az a mi szempontunkból évente 30 millió euró, tehát 8,5 milliárd forintnyi kamatmegtakarítást jelent.

Ebből három éves távlatban 25 milliliárdos, öt éves távlatban 40 milliárd forintos megtakarítást adódik – mai árfolyammal számolva. Ez első hallásra ugyan sok pénz, de érdemes tudni, hogy a költségvetés idei kamatkiadása meghaladja az 1000 milliárd forintot, a spórlás tehát csepp a tengerben. Ennél egyébként jóval többet lehetne spórolni azzal, ha gyorsan alkut kötnénk a Valutaalappal: az IMF-hitel 4,5 százalék körüli kamata ugyanis nagyon alacsonynak számít.

És az energia?

Lehet azeri energiában gondolkodni, de az ország évekre van attól, hogy valóban emelje gázexportját, ráadásul akkor sem olyan volumenben, ami drasztikus változást jelentene a mi régiónk ellátása szempontjából.

Azerbajdzsánban jelentős olaj- és földgáztartalékok vannak, ám a mezők kihasználása csak mostanában indult-indul be, az ország a 2000-es évek elején még orosz gázimportra szorult – mondta az Indexnek Sz. Bíró Zoltán, az MTA munkatársa, a poszt-szovjet térség szakértője. (Az amerikai Energia Hivatal adatai szerint Azerbajdzsán olajkitermelőként a 20-21-ik, gáztermelőként pedig csak a 31-ik ország a világon, gáztermelése az Eurázsiai összesített mennyiségnek kevesebb, mint két százaléka.)

Az azeri gázkitermelés nem drasztikus, de jelentős mértékben emelkedhet a Shah-Deniz II. mező termelésbe állításával, a most egyébként nem túl jelentős és a közeli országokba lekötött gázimportja 7-8-9 milliárd köbméterrel bővülhetne – mondta az Indexnek Sz. Bíró Zoltán. (A mennyiség megítéléséhez érdemes tudni, hogy Magyarország éves gázfogyasztása 14-15 milliárd köbméter körül van.) Ezt a mennyiséget a most élő tervek szerint az AGRI, vezetékekre és tankerekre építő rendszeren, az út egy részében cseppfolyósítva juttatnák el Közép-Európába, Grúzián, a Fekete-tengeren és Románián át. 2010. szeptember 14-én Ilham ?liyev azeri elnök, Traian Băsescu román és Miheil Szaakasvili grúz elnökök, illetve Orbán Viktor magyar miniszterelnök aláírták a Bakui Nyilatkozatot, amely szerint támogatják a földgázszállítórendszer-projektet és elősegítik az AGRI műszaki-gazdasági megvalósíthatóságával kapcsolatos előkészítő munkálatok felgyorsítását.

Ha megvalósul az AGRI, annak nagyon jelentős beruházási költsége van, és egyébként is kérdés, hogy maximum 8 milliárd köbméter körüli kapacitásba mennyi jutna el Magyarországra. Ugyancsak bizonytalanná teszi a terveket, hogy kérdés, mikor indulhat be egyáltalán a kitermelés. A Shah Deniz mezőnél a szükséges beruházás összegét 20 milliárd dollárra teszik, amiből ötöt annak a BP-nek kellene állnia, ami a mező 25 százalékos tulajdonosa és első számu operátorként a kitermelés beindításának és irányításának vezetője. Csakhogy a BP-nek számos egyéb érdekeltsége van Oroszországban, Moszkva pedig eddig is sokat tett azért, hogy a számukra stratégiailag fontos európai piactól távolt tartsák az azerieket, például európai áron vásárolt azeri importgázt. Sz. Bíró szerint a kitermelés könnyen csúszhat akár amiatt is, hogy Moszkva nyomást gyakorol a BP-re a cég oroszországi érdekeltségein keresztül. Az azeri gáz tehát ma van is meg nincs is, de az egészen biztos, hogy a következő néhány évben a sok kérdőjel miatt nem lehet rá a magyar ellátás szempontjából alternatívaként tekinteni.

Sz. Bíró szerint ugyanakkor mindentől függetlenül egy reális és jó cél lehet a mindenkori magyar kormány számára, hogy a jelenleg elsősorban az energiaszektorából élő és növekedő, a 2005 óta olajimportjából emelkedő fogyasztású országban megpróbáljon magyar cégeket, iparágakat helyzetbe hozni, ilyen lehet a mezőgazdasági gépgyártás, a gyógyszeripar vagy a híradástechnika. “Ehhez azonban nem kellenek ilyen kétes ügyletek” – fogalmazott Safarov kiadatásával kapcsolatban.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *