Fotó: Illyés Tibor

Szűk körben zajlanak a döntések, és bár a kormány céljai egyértelműek, nem látni, hogy hogyan lehet őket egyidejűleg megvalósítani. Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere szerint a kormány nehéz gazdasági helyzetet örökölt, de lehetett volna gyorsabb a Széll Kálmán-tervvel.

Az akadémikus professzor úgy véli, a kiszámíthatóság ígérete annyit ér, amennyit meg lehet belőle tartani, az új közgazdaságtanról viszont nem tudjuk, hogy mit jelent.

A kormány új közgazdaságtanról beszél, meg hogy jobbról előzzük az Európai Uniót. Mire gondolhatnak ilyenkor? Lesz-e hatszázalékos növekedés az új közgazdaságtanból?

Amikor Matolcsy György azt mondta, hogy jobbról előzzük az uniót, nagyon pontosan fogalmazott, hiszen pont azt akarta mondani, hogy szabálytalanul csináljuk. Nem jogi, vagy morális, hanem közgazdasági értelemben, vagyis, hogy nem konvencionális gazdaságpolitikát folytatnak. A zavaró csak az, hogy míg a konvencionális le van írva könyvekben, és rendelkezünk róla nemzetközi tapasztalatokkal, addig a nem konvencionális gazdaságpolitikáról nem tudjuk, hogy mit jelent, és elég kevés felvilágosítást is kapunk róla. A kérdése második tételére: Elvben persze nincs kizárva, hogy előálljon egy négy-hat százalékos növekedés a következő években, de nem látszik, hogy ennek mi lesz a forrása.

Ilyenkor rendszerint a munkát terhelő adók csökkentését említik.

A kormánynak van befolyása az adókkal a gazdasági szereplők magatartására, de az adócsökkentés önmagában  nem elég. Magyarországon sem az újraelosztás mértéke, hanem az újraelosztás hatékonytalansága okoz gondot. Több igen fejlett ország működik kiválóan, magas adókkal. Az  adócsökkentés mellett az az igazi kérdés, hogy megvalósulnak-e a párhuzamosan bejelentett strukturális átalakítások, sikerül-e ezekkel a költségvetési egyensúly megtartásához ténylegesen hozzájárulni, hogy növekednek-e a beruházások, hogy azok, akik megtakarítanak, mit csinálnak a pénzükkel, kiviszik egy svájci, osztrák, vagy szlovák bankszámlára, vagy befektetik itthon? A kormány egyértelműen kommunikálta a céljait: nem akarnak több terhet róni a lakosságra, csökkenteni akarják az államadósságot, biztosítani a stabilitást és a növekedést, növelni a foglalkoztatást. Hogy mindezt hogyan tervezik lényegében egyidejűleg megvalósítani, arról viszont keveset tudunk.

Lesz egymillió munkahely?

Ez ugyanennek a kérdéskörnek a része. Teljesen egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatás kulcskérdés. De ahhoz, hogy az ígéret realitását megítéljük, tudnunk kellene, hogy hogyan néz ki a munkaerő kereslete és kínálata erre az időszakra, kiket és mire akarunk foglalkoztatni, milyen képzési programokat kell ehhez indítani, milyen munkaerőpiaci intézményrendszert kell kiépíteni. Tudni kéne hozzá, hogy milyen pénzügyi források állnak a rendelkezésünkre, valamint hogy hova fogjuk eladni azt, amit előállítanak. Az öncélú foglalkoztatásnak egymilliós példányszámban nincs sok értelme.

És nem léteznek ilyen elemzések?

Én nem tudok róla, hogy léteznének. Távol került a szakma a politikától. A döntéshozás szűk körben zajlik, a szakma oldaláról nem látni bele az előkészítés folyamatába. Ez kissé misztikus ilyen értelemben, és nem nagyon jó érzés. Orbán Viktor azt szokta mondani, hogy “a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk”. Ez a kormányzati gazdaságstratégia lényege is, ez az úgynevezett adaptív stratégiák egy változata. Ez – a szakirodalom és a gyakorlat tanúsága szerint – egy elvben elfogadható, és meghatározott körülmények között legitim stratégia. Általában bizonytalan környezetben, szűkös erőforrások mellett használják, kis, egymással szoros összefüggésbe nem feltétlenül hozott lépésekkel operál. A következő lépés mindig függ az aktuális helyzettől, ezzel a kockázatokat igyekeznek  csökkenteni. Kérdés, hogy jól döntött-e a kormány, hogy ezt választotta, az igazi kérdés azonban mégis csak az, hogy hogyan válaszol azokra a problémákra, amikkel menet közben szemben találja magát.

Mik ezek a problémák?

A kormány egy rendkívül súlyos gazdasági-társadalmi helyzetet örökölt. Alapvetően három problémakörrel találkozott, amikor hatalomra került. Az egyik a globális válság hatásaival kapcsolatos, a másik számtalan, múltból örökölt probléma, kezdve a korrupciótól, egészen a koraszülött jóléti államig és a hatékonytalan újraelosztás kérdéséig. A harmadik problémahalmaz a gazdaságpolitikai hibák sorozatából fakadt. A rendszerváltás óta jellemző, hogy a rövidtávú politikai megfontolások felülírják a hosszabb távra szóló gondolkodást. A kétszer száznapos program ennek a legkeményebb példája, elszabadultak a lovak, a következő években pedig már csak futottunk a szekér után. A Gyurcsány-kormányok ráadásul végig hibás úton jártak, Bajnaiék kezdtek el először fékezni.

A Fidesz Bajnaiék munkáját folytatta?

Egyes területeken mást nem is nagyon tudnának csinálni, mint folytatni. Fejre állna az egész rendszer, ha nem ezt tennék. Egy ország lassan fordul, mint az óceánjárók.

Ha ők is tudták, hogy nincs más út, miért kellett fél évet várni a Széll Kálmán-tervre?

Nem tudom, a Fidesz számíthatott rá, hogy kormányra kerül, és azt gondolom, hogy sokkal gyorsabban is haladhatott volna. Nehezen fogadható el az az érvelés, hogy meglepetés érte Fideszt, amikor átvette a kormányrudat, mert ha a konkrét számokat nem is, azért az alapvető tendenciákat lehetett tudni. A Széll Kálmán-tervben mindenesetre racionális szempontok vannak megfogalmazva.

Meglepte, hogy kimaradtunk a versenyképességi paktumból?

Nem igazán. A kormány minden eddigi törekvése arra irányult, hogy minél nagyobb mozgásteret teremtsen magának szélességben és hosszúságban is, minden területen rajta akarja tartani a kezét, és lehetőleg minél rövidebb időre megkötni magát.

Ezért nem siet az euró bevezetésével sem, a legutóbbi bejelentések szerint 2020 előtt nem lépünk a monetáris unióba.

Az euró teljesen más alapokra helyezné a magyar gazdaságpolitikát. Függetlenül attól, hogy ebből mi lenne nekünk jó, vagy rossz – magam az előbbieket tartom nagyobb súlyúnak – az nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem igyekszik olyan lépésekre, amelyek korlátozzák a mozgásterét. Ettől függetlenül szerintem lehetnénk  sokkal barátságosabbak a nemzetközi szervezetekkel, az Európai Uniótól az IMF-ig.

Ahogyan Ön is említette, a kormány deklarált célja, hogy megvédje a lakosságot a növekvő terhektől. Lehetséges ez egyáltalán?

Mint ahogy azt nemrégiben valaki találóan megfogalmazta, a Fidesz-kormány megpróbálja a magyarságot úgy boldogítani, mint ahogyan a magyarság szeretné, hogy boldogítva legyen. A baj csak az, hogy ez aligha lehetséges. A kormány szeretné, hogy ez ne legyen nyilvánvaló, de végül mégis a lakosságon csattan az ostor  Mindig rajtuk csattan, hiszen máson nagyon nem is tud, a kérdés csak az, melyik rétegen mennyire. A politika megpróbálja a kellemetlen dolgokat úgy tálalni, hogy az minél kevésbé legyen személyes az egyes emberek számára, hiszen akkor nem veszti el a szavazóit. A miniszterelnök kommentárjai is elsősorban a saját választóbázis felé irányulnak. Ez nem véletlen, hiszen a belpolitikai helyzet sem egyszerű.

Külföld felé viszont mást mondunk, a Széll Kálmán-terv angol fordítása például egészen más hangot üt meg, mint a magyar.

Egyértelmű, hogy van egy kettősség a kommunikációban: a kormány esetenként másképpen beszél külföldön és itthon. Ez addig nem baj, amíg konzisztens. Érthető, ha nem ugyanazzal akarja meggyőzni a kormány a magyar választókat, mint mondjuk a német gazdasági minisztert. A kettősséget persze hosszú távon és fontos kérdésekben nem könnyű fenntartani.

A kiszámíthatatlanság nem riasztja vissza a beruházásokat?

A hosszú távra szóló kiszámítható környezet vonzza a befektetőket. A kiszámíthatóság ígérete azonban annyit ér, amennyit meg lehet tartani belőle. A stabilitás ígérete esetenként rosszabb lehet, mintha nem ígéred meg. Vannak cégek, amelyek év elején bejelentenek nyereségcélt, más cégek nem mondanak ilyet. A piac mindkettőt el tudja fogadni. Ez az ország esetében is érvényes lehet. Egyértelmű persze, hogy a világosan deklarált cél- és eszközrendszer lenne a legkedvezőbb.

Érezhető már a javulás a vállalati szektorban?

Igen, az adminsztrációs helyzet például egyértelműen jobb, mint korábban. A vállalatok most foglalkoznak az Új Széchenyi Terv gyakorlati értékelésével, azzal, hogy a pályázatok mit jelentenek számukra. Nehéz erről még mit mondani, a vállalkozóknál is inkább érzelmi jellegű kijelentések vannak. Meg kell mondani, hogy általában nincs nagy lelkesedés. Az a stratégia, hogy nem közlik előre a dolgokat, persze azzal jár, hogy mindig lehet várakozni, arra, hogy valami jobb jön, még egy évvel a terv meghirdetése után is.

És csakugyan a kkv-szektor lesz a gazdaság motorja?

Egészséges gazdaságban a világon mindenhol van jelentősége a kisvállalkozásoknak és a nagyoknak is, de más helyük van a gazdaságban. Hogy nálunk nem töltik be azt a szerepet, amit sok más országban, az biztos, de sosem fogják az Audit, vagy a Mercedest kiváltani. Kellenek ezek a zászlóshajók ahhoz, hogy a flotta mögéjük felsorakozhasson. Ugyanakkor úgy vélem, sokkal többet lehetne tenni a kkv-szektor fejlesztéséért és ez nem csak pénz kérdése. Megfelelő támogatórendszerre van szükség, hatékony  intézményekre, jól felkészült tanácsadókra, számvitelesekre, pályázatírókra. A pénz önmagában véve nem meghatározó tényező, nagyon sokszor kiszorító hatása van a saját egyéni hatékonysági törekvésre. Abban teszi érdekeltté a vállalkozást, hogy járadékvadászatot folytasson. Sok ilyet is láttunk az elmúlt néhány ciklusban. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a felzárkózásnak közelébe sem jutunk egy a jelenleginél lényegesen hatékonyabb kkv-szektor nélkül.

Forrás: Index.hu
www.index.hu