Ha úgy kötünk meg egy szerződést, hogy tévedésben voltunk valamely lényeges körülmény tekintetében, vagy esetleg megtévesztettek bennünket, akkor lehetőségünk van megtámadni a szerződést, persze csak ha nem akarjuk, hogy így is érvényben maradjon.

A tévedésre hivatkozásnál azonban fontos tudni néhány szabályt.

Csak akkor hivatkozhatunk a tévedésre, ha az a szerződés megkötésekor állt fenn, lényeges körülményre vonatkozik és a tévedésünket a másik fél okozta vagy azt felismerhette. Lényegében ez a szigorúbb szabályozás a forgalom biztonságát szolgálja. Hiszen nem lenne túl szerencsés, ha bármilyen kisebb tévedés miatt, vagy akár csak erre hivatkozással megtámadható lenne a szerződés.

Hogy mi minősül lényeges körülménynek, erre a bírói gyakorlat adja meg a választ. Tulajdonképpen lényeges a körülmény, amit a közfelfogás is ilyennek tart, vagy amit maguk a felek a szerződés megkötésekor felismerhetően ilyennek minősítettek, vagyis egyszerűen, ami nélkül egyáltalán nem vagy nem ilyen feltételekkel kötötték volna meg a szerződést. A jog nem tudásából származó tévedés azonban csak kivételesen lehet hivatkozási alap.

A megtévesztés a tévedéssel szemben szándékos magatartás következménye, amelynek eredményeképpen a másik fél tévedésbe kerül. A megtévesztés megvalósulhat akár aktív akár passzív magatartással. Aktív magatartással, ha például olyan dolgot állítunk a szerződést érintő valamely lényeges körülményről, amely nem igaz. Míg passzív magatartással valósul meg, ha esetleg elhallgatunk néhány fontos információt.

Fenyegetésről akkor beszélhetünk, ha valaki a kilátásba helyezett személyi vagy vagyoni hátrány miatt köti meg azt a szerződést, amelyet egyébként nem írna alá. A fenyegetés irányulhat a szerződő fél vagy esetleg közeli hozzátartozója, barátja ellen. A lényeg, hogy e nélkül nem kötné meg a szerződést.

El kell határolni a fenyegetéstől a fizikai kényszer esetét. Ez a fent említett tévedés, megtévesztés, fenyegetés fogalmával ellentétben nem megtámadhatóvá teszi a szerződést, hanem egyszerűen létre sem jön a megállapodás, hiszen az érintett félnél hiányzik a szerződéskötési akarat.

A megtámadást egy éven belül kell írásban közölni a másik féllel, majd a közlés eredménytelensége esetén haladéktalanul a bírósággal. Az egy évet tévedésnél és megtévesztésnél, ennek a felismerésétől, míg fenyegetés esetén a fenyegetés megszűnésétől kell számítani.

Forrás: Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda
www.kocsis-iroda.hu