A mindennapi életben sokféle félreértés, téves információ kering a szerződéstípusokkal kapcsolatban. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a szerződéstípusok egyben kötelező mintát is jelentenek, aminek már a neve is meghatározza, hogy milyen szerződésről van szó. Találkoztunk olyan véleménnyel is, amely formailag is elkülönítette a szerződést még a megállapodástól is. Ahhoz, hogy jobban megértsük mi a szerepük a szerződéstípusoknak, tisztáznunk kell néhány jogi fogalmat, kicsit elhatárolva a köznapi értelmezésektől.

A szerződéstípusok megértéséhez hozzátartozik a szerződéses szabadság fogalma, amit a tömörség okán egy későbbi hírlevelünkben kívánunk részletezni. A lényege, hogy a felek eldönthetik, hogy kivel és milyen tartalommal kívánnak szerződést kötni. A típusok alkalmazásának megértésénél a szerződés tartalma fontos számunkra.

A szerződéseket tartalmuk szerint kell elbírálni. Szinte mindegy, hogy mit írnak a szerződés címéhez, ha a tartalma szerint a szerződéses jogviszony más. Vegyük példának a most nagyon aktuálissá vált munkaszerződés és megbízási szerződés elválasztását. A szerződés teljes tartalmát, a felek szerződéses akaratát és a szerződéskötés körülményeit mind vizsgálni kell ahhoz, hogy eldöntsük valóban megbízási szerződésről van-e szó, vagy egy munkaszerződésről, amelynek csak a neve más. Ugyancsak mindegy, hogy szerződésnek vagy megállapodásnak hívjuk az okiratot, a két elnevezés között jogilag nincs különbség.

A szerződéstípusokat tehát nem a nevük, hanem az előbbi körülmények összessége, valamint a jogviszony tartalma alapján kell megítélnünk. A polgári jogban szereplő szerződéstípusok elsősorban a szerződéses jogviszonyt írják le, és nem egy konkrét szerződésmintát tartalmaznak. Ennek a szerződéses jogviszonynak a szabályai alapján készülhet el az egyedi szerződés. Közismert szerződéstípus például az adásvételi szerződés, a csereszerződés, a vállalkozási, a bérleti, a letéti, a megbízási, a fuvarozási, a szállítmányozási, az ajándékozási, vagy a tartási szerződés.

Léteznek olyan szerződéstípusok, amelyeket a gyakorlat már használ, viszont jogszabályok nem rendelkeznek róluk közvetlenül, inkább a polgári jog és a szerződések jogának általános alapelvei, valamint egyes típusok egyes elemeiből építkeznek. Ezeket atipikus szerződéseknek hívjuk, és ilyen többek között a szindikátusi, a lízing, vagy a franchise szerződés is.

Amint az előbbiekből is kiderült, nincs típuskényszer, vagyis nem kötelező egy szerződéstípust használni egy szerződéses jogviszonyhoz. Ebből adódik, hogy egy szerződés nem is biztos, hogy csak egy jogviszonyt hoz létre. Léteznek vegyes szerződések is, amelyek ötvözik egyes szerződések jellemzőit. Az atipikus szerződések jelenleg vegyes szerződésnek minősülnek, mivel nincs külön jogszabályi rendelkezés róluk. Így lett a lízing egy adásvétellel vegyes bérleti szerződés.

A szerződéstípusokat tehát ne iratmintának képzeljük el. Bizonyos szerződésmintákra, mint iratmintákra ajánlást adtak ki például egyes ágazatok érdekvédelmi szervezetei, kamarái, törvény azonban eddig ilyet nem tartalmazott. Most tett kivételt a július 1-én hatályba lépett új társasági törvény, hiszen mellékletében szerepeltet négy társasági szerződésmintát is.

Forrás: Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda
www.kocsis-iroda.hu