Jövőre szja-emelés: 200-230 ezer alatt mindenki rosszul jár

szja emelés

szja emelés

Sokan meglepődtek az idén, amikor az általános adócsökkentés közepette kiderült, hogy tavalyhoz képest kevesebb lett a nettó jövedelmük. Ez azonban még semmi ahhoz képest, ami jövőre jön, ha a kormány a konvergencia programban szereplő terveit váltja valóra: 200-230 ezer forintos jövedelem alatt mindenki rosszul fog járni, még a gyerekesek is, és lehet olyan kör is, ahol a reálkeresetek 8 százalékkal esnek vissza. Az idén még a nyugdíjpénztártagok állták az adócsökkentés költségeit, jövőre már tényleg erős jövedelemátcsoportosítás lesz az alacsony keresetűektől a gazdagabbak felé.

Fontos következtetéseket lehet levonni a konvergencia programban szereplő, a költségvetési kilátásokat ismertető táblázatból: kiderül ugyanis, hogy míg az idén a személyi jövedelemadóból (és egyéb kisebb súlyú adókból) a GDP hat százalékát kitevő összeget akar beszedni a kormány, addig jövőre ez a szám 6,3 százalék. A Portfolio.hu beszámolója szerint az szja-terhelés 2012-ben emelkedni fog. Ez már csak azért is meglepő, mert elvileg egy hároméves adócsökkentési program közepén járunk. Ráadásul annyit biztosan tudunk, hogy jövőre a szuperbruttó (a munkáltatói járulékokkal 1,27-szeresre növelt) jövedelem helyett a “félszuper-bruttó” (1,135-szeres szorzó) lesz az adó alapja, ez pedig a bruttó bérre vetítve 2,16 százalékpontos adóteher-enyhítést jelentene. Mi lehet akkor az adóteher emelkedésének az oka?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az szja-rendszerünknek nincs már sok domináns eleme, így könnyen kitalálható, hogy hol szedheti vissza az állam azt, amit az adókulcs csökkentésén keresztül átenged: az adójóváíráson. Vagyis a kormány nagyobb mértékben kívánja az adójóváírás szigorításával az adóterhelést emelni, mint amennyire az adókulcs-csökkentéssel mérsékli azt. És valóban: ha célirányosan keressük a konvergencia programban, akkor megtalálhatjuk: a kormány jövőre az adójóváírást 180 milliárd forinttal akarja csökkenteni – ez nagyjából a teljes keret kétharmada(!). A kérdés, hogy ki jár ezzel jól és ki rosszul?

Természetesen ezt még nem lehet pontosan megmondani, hiszen az adójóváírás mértéke és kifutása teljesen ismeretlen – de így is erős következtetéseket tudunk levonni. Az szja-fizetők népes táborát feloszthatjuk azokra, akik részben vagy egészben részesülnek az adójóváírásból, illetve azokra, akiknek 260 ezer forintnál nagyobb a havi bruttó jövedelmük, így erre a kedvezményre már nem jogosultak. Utóbbi kört értelemszerűen nem sújtja a szigorítás, csak az adókulcs-csökkenés kedvező hatásában részesülnek. A 260 ezer forintnál kevesebbet keresők esetében nem tudunk pontosat mondani, csak azt, hogy a pozícióváltozásukat az adókulcs 2,16 százalékpontos mérséklése, illetve az adójóváírás változásából fakadó veszteség egyenlege határozza meg.

Egyvalamit azonban még tudunk: azt, hogy az átlagos adóterhelés emelkedik. Emiatt pedig az alacsonyabb jövedelműek adójóváírásának törvényszerűen legalább annyival kell csökkenni, amennyit a teljes lakosság nyer az adókulcs-csökkentéssel. Vagyis amit az idén még tévesen mondogattak sokan, nevezetesen, hogy a gazdagok adócsökkentését a szegényekkel fizetteti meg az adópolitika, jövőre a számok szintjén egyértelműen igaz lesz. (Kis kitérő: az idén az adócsökkentés egyenlege még erősen negatív a költségvetésre nézve, a módosabbak és a gyerekesek jóval többet nyertek, mint amennyit a többiek buktak. Ezért 2011-ben helyesebb még arról beszélni, hogy az adócsökkentést a válságadók és a magánnyugdíjpénztári vagyon részbeni felélése fedezi. Az idei adócsökkentés tartós forrásait jövőre már a Széll Kálmán Terv és egyéb költségvetési intézkedések hivatottak előteremteni.)

Hogy ki mennyire járhat rosszul, nehéz megbecsülni, ahhoz a népesség jövedelemeloszlása és egyéb tényezők ismerete lenne szükséges. Az átlagjövedelem alatt mindenesetre nagyon rosszul járhatnak az emberek az adójóváírás drasztikus lefaragásával. Az 5-6 százalékpontos adóterhelés-növekedés havonta 8-9 ezer forint bevételkiesést jelentene. Kétkeresős családokkal számolva ennek a dupláját, hiszen ezúttal már a gyerekek után járó kedvezmény sem emelkedik. Az inflációt is hozzászámolva azt mondhatjuk, hogy bizonyos (nagyon széles) jövedelemtartományokban 9-10 százalékos béremelésre lenne szükség, hogy a nettó reálkeresetek legalább szinten maradjanak. Ez ügyben a kormány legfeljebb a minimálbér újabb emelésével, és a munkáltatók nagy béremelésre való ösztökélésével tehet valamit. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a konvergencia programban foglalt számok alapján jövőre feltehetően csak a nemzetgazdasági átlagkereset felett keresők járnak jól, az ez alatt lévő milliós adózó tömeg rosszabb jövedelmi helyzetbe kerül.

Külön érdekes a közszféra helyzete, ahol a bértáblák több évre előre be vannak fagyasztva, a nominális bértömeg pedig fixálva van. Itt az adóterhelés növekedését csak eseti kifizetésekkel lehet kompenzálni, ennek fedezete pedig ebben a konstellációban csak a szektor leépítése lehet, még akkor is, ha a Brüsszelnek benyújtott tervezet változatlan létszámmal számol a költségvetési szektorban.

A konvergencia programból kirajzolódó adóterv nagyon hasonlít ahhoz, amit a gazdaságpolitika a kezdetekkor elképzelt a hazai az egykulcsos adóról. Akkor ugyanis az volt az elképzelés, hogy három év alatt az adójóváírást a fenti sémához hasonlóan teljesen leépítik, az átlag alatt keresők drasztikusan emelkedő terheit pedig a vállalati szektornak kellene megoldani a nominális bérek kompenzációjával. Erről a radikális megoldásról azonban úgy tűnt, letett a kormány. Nem véletlenül, ez az elképzelés az alacsony jövedelműek bérköltségét úgy emelte volna, hogy közben a reáljövedelmüket rontja, ez pedig az ambiciózus foglalkoztatáspolitikai célokkal teljesen szembemegy. Ezen felül jelentős bérigazodást kényszerített volna ki a jövedelemskála alján, ami tovább fokozta volna a nemkívánatos hatásokat.

Sokáig úgy is tűnt, hogy a szakmai megfontolások miatt egy jóval visszafogottabb “egykulcsosítás” valósul meg, a költségvetési kényszer azonban mégis a drasztikusabb megoldás felé fordította a politikát. A mostani tervek szerint ugyan 2013-ban is maradna némi jóváírás, ám a munkapiaci torzító hatások várhatóan így is nagyon erősek lesznek. Tény: ha a gazdaságpolitika egyszerre ragaszkodik a 16 százalékos kulcshoz, a szuperbruttó eltörléséhez, a progresszív adóztatás megszüntetéséhez, illetve a költségvetési fegyelemhez, akkor csak az adójóváírás drasztikus visszavágása marad. Kérdés, hogy az ösztönzők és a költségvetési stabilitás szempontjait figyelembe véve vajon ezt az összességében sok százmilliárdos szja-kiengedést nem lehetett volna-e szakpolitikailag hatékonyabban végrehajtani, ha a kormány nem ragaszkodik ennyire mereven a saját maga által lefektetett elvekhez.

Két további dolog mindenesetre bizonyosan látszik a fentiekből. Egyrészt a Széll Kálmán Terv önmagában valóban kevés a költségvetési lyuk betöméséhez. Másrészt a kormány valóban elszánt a fiskális konzervativizmus, az államadósság csökkentésének politikája mellett. Ennek bizonyosan örülhetünk, még akkor is, ha az alkalmazott módszernek valószínűleg nagyon sokan nem fognak.

Palotai: nem kérdőjeleződik meg a kormány adócsökkentésének értelme

Nem kérdőjeleződik meg a kormány adócsökkentési programjának értelme azzal, hogy 2011-ről 2012-re valójában emelkedni fog az szja-terhelés – válaszolta a Portfolio.hu kérdésére Palotai Dániel a Raiffeisen Bank befektetési konferenciáján. A nemzetgazdasági miniszter főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy a személyi jövedelemadó rendszer eddig történt átalakítása jelentősen javította a magyar gazdaság versenyképssségét.

Forrás: NOL.hu
www.nol.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *