Ezért nem lesz állásod

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

A kormány 2010-ben nekiesett a munkaerőpiacnak, az egyik legfontosabb választási ígéret ugyanis az állásteremtés volt. Orbánék intézkedései a munkaerőpiac kínálati oldalát alaposan megbolygatták, de a sorozatosan rossz, bizalmat felemésztő döntések miatt recesszióba csúszó gazdaság képtelen a munkanélküli tömegeknek állást adni. A kormány a munkahelyvédelmi akciótervvel lényegében elismeri a hibákat, de elemzők szerint semmi sem lesz jobb. Kiszámítható, beruházásbarát gazdaságpolitika kell a munkahelyteremtéshez.

A foglalkoztatottság az egyik olyan terület, ahol jelentősen le vagyunk maradva nem csak az európai átlagtól, de még a régió többi államától is: tavaly itthon a lakosság alig több mint 60 százaléka volt jelen a munkaerőpiacon az Eurostat adatai szerint.

Ez az arány még a régió ilyen téren szintén nem túl jól teljesítő államaitól, Lengyelországtól és Szlovákiától is nagyjából  5 százalékpontos lemaradást jelez, de Csehországtól például már kétszer ekkora leszakadásban vagyunk. Az európai összkép vegyes, több déli állam is hasonló gondokkal küzd: Olaszországban és Spanyolországban például alig magasabb a foglalkoztatottság, mint itthon, bár hozzá kell tenni, hogy mindkét gazdaság, de főként a spanyol eddigi legnagyobb válságát éli át.

Az élen az északi államok, köztük a skandinávok járnak 75-80 százalékos foglalkoztatottsággal, de Németországban is jóval többen dolgoznak arányaiban, mint az uniós átlag.

Magyarországon tovább rontja a képet a viszonylag magas, 10 százalékot meghaladó munkanélküliség is, amivel az utolsó előtti helyre szorultunk a régióban: csak Szlovákiában volt magasabb ez a mutató tavaly.

Nem véletlen, hogy a kormány a munkahelyteremtést tűzte a gazdaságpolitikája zászlajára:a nemzetgazdasági miniszter még tavasszal is ragaszkodott az egymillió új munkahelyre vonatkozó választási ígérethez. Eközben egyre többen és egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy ez a cél irreális. A számvevőszék pár hete készült jelentéséből azt is megtudtuk, hogy Magyarországon 2004 és 2010 között a munkahelyteremtésre és megőrzésre hazai és uniós forrásból elköltött mintegy 1850 milliárd forint ellenére csökkent a foglalkoztatottság.

Ballasztos örökség

A 2010-es kormányváltás utáni időszakot az ÁSZ ugyan nem vizsgálta, ezért nem tudjuk, hogy azóta mennyi uniós pénz ment munkahelyekre. Az viszont kiderül a statisztikákból, hogy javulás nincs: a munkanélküliség kisebb mozgásokkal ugyan, de nagyjából a két évvel ezelőtti szinten ragadt.

Az aktivitás ugyan láthatóan feljebb kapaszkodott – a 2009 első negyedéves szintnél 3 százalékkal magasabb -, de ez csalóka. Egyrészt az aktivitási rátát emeli, ha több a regisztrált munkanélküli, ugyanis a statisztika szemszögéből a munkakeresők is gazdaságilag aktívnak  számítanak. Másrészt a költségvetési körben keletkező munkahelyek is szépítenek a valóságon. A Kopint-Tárki jelentése szerint az új munkahelyek többsége a közmunkával keletkezett, 2012 elején már durván százezer közmunkás dolgozott. Ezzel párhuzamosan a versenyszférában rendületlenül csökken a “valódi” munkahelyek száma.

A munkanélküliség 2010 első negyedévében volt a legmagasabb (11,9 százalék), azóta kitartóan 11 százalék körül ingadozik. Valódi javulásnak tehát nyoma sincs. Az összesített mutató ráadásul szintén elfedi, hogy a stagnálás nem igaz például a fiatalokra. A 15-24 évesek körében magas és gyorsan nő a munkanélküliség. Ezzel együtt a tartósan munkanélküliek aránya is emelkedik, tehát aki egyszer kikerült a munkapiacról és nem jut gyorsan vissza, annak az idő múlásával egyre kisebb az elhelyezkedési esélye. Ez az 55 év fölöttiekre még inkább igaz.

De nem csak a korosztályok mentén, hanem földrajzilag is töredezett a piac. A tavalyi Munkaerőpiaci tükörből kiderül, hogy 2010-ben a munkanélküliek több fele Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön élt.

Az összkép még ennél is lehangolóbb, ha a gazdasági világválság előtti időszak adataival vetjük össze az utóbbi évek mutatóit. 2008-ban még jóval 350 ezer alatt mozgott a munkanélküliek száma, ami csak 8 százalékos arányt jelentett. A válság azonban rövid idő alatt meredek emelkedést hozott.

Vitathatatlan tehát, hogy Orbánék a kormányváltáskor igen nehéz helyzetet örököltek. Ahogy a grafikonon is látszik: a 2010-es választások környékén országszerte közel 500 ezer ember volt munkanélküliként regisztrálva. De a számokból az is kiderül, hogy a problémával a fogadkozások ellenére semmit nem kezdtek, illetve nem tudtak mit kezdeni.

Az aktivista kormány

Az új kabinet nagy ígéretekkel és lendülettel nyúlt hozzá a munkaerőpiachoz. Szigorítottak a drágán és rosszul működő (munkára nem ösztönző) munkane´lku¨li-ella´ta´sok rendszerén. A segélyezés időtartama jelentősen rövidebb lett, 2011 szeptembere óta már csak három hónapig jár az álláskeresési járadék. Aki ezután is szeretne pénzt kapni, az közmunkában vagy munkaero?piaci programokban vehet re´szt. Kivételek persze vannak, a szabályozás engedékenyebb azokkal, akiknek legfeljebb öt évük van a nyugdíjig (nekik nyugdi´j elo?tti a´lla´skerese´si sege´ly jár), illetve a rendszeres szocia´lis sege´lyre jogosultakkal.

Ezzel párhuzamosan a közfoglalkoztatás is átalakult: a korábbi lehetőségeket összevonták, változott az érintettek köre (közfoglalkoztató lehet az állam és az önkormányzatok, egyházak és civil szervezetek stb.), illetve különféle összegű és időtartamú bértámogatások igényelhetők.

A harmadik legfontosabb változás a munkapiac kínálati oldalát piszkálta meg. A 2011 január elsejétől élő egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer és a családi adókedvezmény elméletileg a jól kereső családosok munkakínálatán javított, miközben az adójóváírás kivezetése – az alacsonyabb jövedelmek nagyobb adóterhelése miatt – nagyon sok ember elhelyezkedési esélyeit rontotta.

De hol vannak az új munkahelyek?

A fentieket úgy lehetne összefoglalni: a kormány intézkedéseivel az elmúlt két évben több és több embert hajtott be a munkaerőpiacra, ami az emelkedő aktivitási rátában és munkanélküliségben csapodik ki. A foglalkoztatási mutatókat csak a közmunka szépíti, miközben a valóságos helyzet – a versenyszféra munkahelyeinek évek óta tartó csökkenése – lehangoló.

A kormány más intézkedéseivel is növeli a bajt: a tankötelezettség korhatárát 16 évre vitték le, és a rokkantak egy részét is megpróbálják ráhajtani a munkaerőpiacra – bár ez utóbbi hatékonyságáról lényegében semmit nem tudunk.

Mindezek miatt a munkakínálat lényegében folyamatosan nő, miközben a gazdaság nagyon gyenge teljesítménye miatt a keresleti oldal ezt képtelen követni, a cégek ilyen gyors ütemben nem tudnak új állásokat létrehozni.

Ez csak akkor menne, ha a gazdaság belátható időn belül talpra áll, de erre nincs sok esély. A gazdaság közel került a recesszióhoz – minden elemző visszaesést vár -, a beruházások zuhannak, a fogyasztás stagnál. A reálgazdasági folyamatokat két cikkünkben is elemeztük, a lényeget az alábbi táblázatba sűrítettük össze.

Látható, hogy egyedül az export tartja a lelket a gazdaságban. A beruházások évről évre esnek, már csak a GDP 16 százalékát érik el, ezzel a teljesítménnyel régiós sereghajtók vagyunk. Ez a munkalehetőségeket hosszabb távon nagyon lerontja. A kormányzati és a lakossági fogyasztás, ami szintén húzhatná a gazdaságot, évek óta stagnál, előrelépés a reálbérek csökkenése miatt ezen a területen sem várható.

Ezek a tényezők a szigorú vállalati hitelfeltételekkel és a beruházási kedv visszaesésével kiegészítve szinte garantálják, hogy a cégek munkahelyteremtő képessége nyomott maradjon. Így az várható, hogy a kormány hiába próbálja minden eszközzel növelni a munkaerőkínálatot, a lépéseknek új munkahelyek keletkezése nélkül nem lesz tartós eredményük. A munkanélküliség nem fog érdemben csökkenni, az egymillió munkahelyről pedig álmodozni sem érdemes. Egyszerűbben szólva: munkahely akkor lesz, ha a cégek bíznak a jövőben, kilátásáaikban, a növekedési lehetőségben, a fogyasztásban. Ilyenkor növelik a termelést, beruháznak, és felvesznek új embereket. Amíg mindezzel ellentétes tendencia jellemző, nem kis részben a kormányzati intézkedésekkel összefüggésben, addig munkahely sem lesz.

Hárs Ágnes, a Tárki kutatója szerint “kereslet nélkül hiába növeljük a kínálatot, ez legfeljebb valamilyen érdekcsoportnak lehet az érdeke. Egy munkaerőpiac folyamataiba beavatkozni hatástanulmányok nélkül fölösleges. A kormány elkezdett ugyan rendet rakni, de más történt, mint amit vártak.”

A KSH most közzétett jelentése szerint ugyan csúcsra ért a foglalkoztatás, de nyáron mindig több a munka, így a mutatók ilyenkor átmenetileg javulni szoktak.

Egyirányú, szűkülő utca

A GKI elnöke, Vértes András szerint a cégek a bizonytalanság miatt elvesztették a perspektívát, és rosszat tett a béremelési nyomás is – bár a kormány ezt belátta, és pár hónap után már nem is ellenőrizték az elvárt fizetéseket. Azt mondja, a kis cégeknél az jellemző, hogy szürkült a foglalkoztatás, sokan a fizetésük egy részét zsebbe kapják, és 8 helyett 6 órára vannak bejelentve. Az elemző azt is megemlítette, hogy a közfoglalkoztatás drágább, mint a munkanélküli segély, és a jelek szerint nem vezeti vissza a munkaerőpiacra az embereket pedig ez lenne a fő cél.

Az látható tehát, hogy a kormány egy egyirányú és szűkülő utcába terel be tömegeket, amiből csak nagyon kevesen tudnak kijönni úgy, hogy a versenyszférában állásuk legyen. A következő években az várható, hogy egyre többen ragadnak bele az alacsonyan fizetett közmunkás/munkanélküli státuszba. A kormány más intézkedéseivel a gazdasági növekedési lehetőségeket rombolta (persze az örökölt helyzete sem volt könnyű), tehát míg a munkakínálatot sikeresen felnyomta, a keresleti oldalon komoly károkat okozott.

Orbánék is tudják

Mindezt a kabinet is sejtheti, erre utal a 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akcióterv bejelentése. Ezt sokan hangsúlyeltolódásnak tartják – és pont ezért szeretik -, a korábbi évek munkakínálat-növelő lépéssorozata után ugyanis ez az első nagyobb csomag, ami valamit a keresleti oldalon is javíthat – tegyük hozzá, hogy közben a költségvetés egyensúlyát is veszélyezteti, amire a kormány még nem találta meg a Brüsszelnek is elfogadható megoldást.

A munkacsomag lényege, hogy lefelezik a 25 év alattiak, az 55 év felettiek és a szakképzetlenek munkáltatói járulékát, és a járulék teljes elengedésével segítenék a tartósan munkanélkülieket is.  A kisgyermekes anyák munkavállalásának megkönnyítése érdekében a gyesről és gyedről visszatérő munkavállalók után az első két évben nem kell majd járulékot fizetni, a harmadik évtől a jelenlegi felét. A lényeg, hogy minden problémás csoport kap valamit. (És bevezetik a kisadózók tételes adóztatását és a kisvállalkozók adóját is.)

Ha nincs növekedés, semmi nincs

A GKI számításai szerint a a tb-járulékkedvezmény közel 1 millió 200 ezer munkavállalóra vonatkozna, ami 200-210 milliárd forinttal mérsékelheti a munkáltatók terheit. Minél több kedvezményezett munkavállalót foglalkoztatnak a cégek, annál nagyobb a nyereség. Ugyanakkor a jellemző magyar vállalati méret mellett a cégenkénti megtakarítás csekély, így érdemben ettől nem várható a foglalkoztatás bővülése – fogalmaz az elemzés.

Vértes András szerint a munkaerőpiaci helyzet a csomag ellenére változatlan marad a következő években. A cégek olcsóbban fogják foglalkoztatni az érintetteket, de nem fognak újakat felvenni, mert nincs termelési igény. Hárs Ágnes is hasonlóan látja a helyzetet. Szerinte üdvös dolog a járulékcsökkentés, de csak akkor, ha van gazdasági növekedés, enélkül ugyanis a cégek nem akarnak senkit felvenni. Szerinte az eredmény az lesz, hogy a cégek zsebre teszik a kedvezményt, de nem fognak több embert felvenni, mert erre egyszerűen nincs szükségük.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *