Mehet még sikló a Gellérthegyre

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

A fővárosi cégek átalakításakor kőkorszaki menedzsmentet és erős ellenállást tapasztalt a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK), mondta lapunknak a holding vezérigazgatója, Bán Tamás. Interjúnkból kiderül, hogy mikor nyithat a Rác fürdő, lesz-e gellérthegyi sikló, miből fizeti a Vízművek a saját felvásárlására felvett hitelt, melyik közműprivatizáció volt sikertörténet, és hogy hány milliárd forint elköltését akadályozták meg egy év alatt a közműcégeknél.

A napokban derült ki, hogy a BVK idén 230 millió forintot költ külső szakértőkre, ami az elmúlt évek fővárosi tapasztalatai alapján elég rosszul hangzik.

A BVK feladatellátását tekintve egy nonprofit jellegű vállalkozás. A cég idei beszámolója mintegy 500 millió forintos működési költséget tartalmaz, és ehhez képest azt érdemes megnézni, hogy mekkora megtakarításokat értünk el, és milyen, az ésszerű és hatékony gazdálkodást támogató folyamatokat indítottunk el a BVK által felügyelt közműcégeknél.

Nem a bevételt, hanem a közműcégek megtakarításait tudják a költségek ellensúlyozására felmutatni?

– Két forrásból van bevétele a BVK-nak: az általa tulajdonolt cégeknek nyújtott szolgáltatásért menedzsmentdíjat kap, ez a bevétel 90%-a, a másik a főváros által nála hagyott osztalék (10%). Ugyanakkor 2011-ben az egész társaságcsoportra nézve 5,1 milliárdos költségmegtakarítást értünk el a működési költségen a tervhez képest képest. Ha csak a marketingköltségeket nézzük a két nagy cégnél, az FKF-nél és a Főtávnál, azt lehet látni, hogy az utóbbinál a tervezett 460 millióból 47 milliót költöttek, ez előbbinél pedig 486-ból 170-et. Önmagában a szakértői díjakon vállalatcsoport-szinten is mintegy  300 millió forintot spóroltunk összességében a 2010.évi szakértői díjakhoz képest.

A megtakarítás tényleg csak a BVK-nak köszönhető? A cégek maguktól nem takarékoskodtak volna?

A BVK az üzleti tervezés, a beszámolási rendszer, az egységes kontrolling kialakítását vezette be a társaságok gazdálkodásába és üzleti folyamataiba. Az új tulajdonosi struktúra kialakítása előtt a társaságok egy része bizony nem is tudott megfelelő üzleti tervet készíteni. A BVK idén március elejétől május végéig hagyta jóvá az idei üzleti terveket. Van olyan társaság, amely hatszor jött vissza az üzleti tervével. Ez nyilvánvalóan egy tanulási folyamat…

Régebben is volt olyan, hogy nem fogadta el a főváros az üzleti tervet. Mi a különbség?

Az az évi 5-6 milliárd, amit a társaságoknál a jóváhagyott üzleti terv alapján elköltöttek, de annak érdemi visszamérése sohasem történt meg.

Jelentősen nőtt a társaság létszáma is. Hányan dolgoznak a BVK-nál?

A BVK egy stratégiai tulajdonosi holding, nem véletlenül terveztük a létszámot maximálisan 40 főre. Ebbe valamennyi adminisztrátor és munkatárs beleértendő. Vezetőnek pedig kiemelkedő tudású szakembereket választottunk.

Jó szakembernek jó fizetést kell adni. Mennyit keresnek a BVK-nál?

A BVK négy funkcionális területi (jogi, pénzügyi, stratégiai, hr), valamint két projektigazgatója fejenként 1,1 millió forintot keres, plusz 40% prémiumlehetőség.

Ön a BVK vezetése mellett a Fővárosi Gázművek igazgatósági elnöke is. Ez nem összeférhetetlen ön szerint?

Amikor a jelenlegi városvezetők kitalálták a holding üzemeltetési koncepciót, akkor a struktúra kialakításánál különböző fázisokat képzeltek el. Az egyik ilyen a főváros 100%-ban saját cégeinek apportálása volt a BVK-ba, ami megtörtént. A másik portfolióelemet a vegyes (részben külföldi tulajdonú) cégek jelentik, ilyen a fővárosi gázművek, a csatornázási művek, a vízművek, közvilágítási társaság. Ezek esetében, tekintve, hogy a BVK-nak nem volt vagyonkezelési szerződése, illetőleg ezen társaságok önkormányzati részvénycsomagjait nem apportálták  be a BVK-ba, fontos volt, hogy a szakmai kompetencia átmeneti időre (az apportálásig, vagy vagyonkezelésbe adásig) is érvényesüljön.

Milyen a kapcsolat a BVK és a saját, már apportált cégek között?

Egyrészt kialakult a már említett üzleti, tervezési, kontrolling és beszámoltatási rendszer. Szoros személyes kapcsolat van a vezetőkkel, a BVK munkatársai pedig állandó, napi szinten kommunikálnak a tagvállalatokkal.

A vezérigazgatói kinevezésekbe bele tud szólni? Vagy az teljesen politikai jellegű?

A BVK igazgatóságának a kinevezéseknél és felmentéseknél van javaslattételi joga, de a vállalatvezetők kinevezéséről Tarlós István főpolgármester maga dönt. Mi a teljes holdingra alkalmazott szabályozási szinten tudjuk elérni, hogy a vállalatvezetők végrehajtsák, amit akarunk.

Volt már ebből konfliktus?

Sértődés mindenképpen, de a magam részéről úgy tekintem, hogy ez még belefér a tanulási és ismerkedési folyamatba. Volt olyan, hogy konkrét feladatot vagy hatáskört kellett elvonnunk az adott tagvállalattól, mert az adott ügyben nem érte el azt az eredményt, amit meghatározott időn belül teljesítenie kellett volna, és elvártunk tőle.

Melyik cégnél történt ez?

Például a Rác fürdő esetében, amelynél amúgy is zártan kellett kezelni azt az ügyet, mert sokféle érzékenységet érintett.

Hogy áll most ez az ügy?

A korábbi ingatlan és a ráépítéssel keletkezett ingatlan tulajdoni megosztását kell még meghatározni a főváros és a befektető között. Ennek alapján a befektető évenként használati díjat fizet a BVK tulajdonban lévő fürdővállalatnak (a BGYH Zrt-nek). A befektetők azt is elfogadták, hogy a vízhasználatért fizetniük kell. Mindezektől függetlenül az egykori szerződést mi peresítettük, de lehetőség van arra, hogy ha most megállapodás születik, és a közgyűlés, valamint az érintett hitelintézetek támogatják, akkor a per egyezséggel záruljon.

Ha minden jól megy, mikor nyithat meg a Rác fürdő?

Ha az egyezség létrejön július végéig, akkor szerintem 3 hónapon belül el tud indulni.

És a Gellérthegyre tervezett sikló tervei a kútba estek?

A fürdő- és a siklóprojektet egymástól teljesen elkülönítettük. A siklóban lévő tulajdoni hányad esetleges átvételét és a projekt megvalósíthatóságát a BKK vizsgálja. A siklóprojekt egyébként érvényes engedélyekkel rendelkezik.

Mi volt az eddigi legnagyobb dobása a BVK-nak?

Egyáltalán az, hogy el tudott jutni odáig, hogy apportálni tudja a fővárosi társaságokat, és elfogadják az alapító okiratokat. Legalább ötször nekimentünk a falnak. Nagyfokú értetlenség vette körbe a BVK-t és az egész folyamatot, nem értették, hogy ez az egész mire jó. Az önkormányzati vállalatok működését és irányítását tekintve nemcsak a múltbéli korrupciós örökséggel és az ebből fakadó eljárások terhével, hanem normálisnak és megfelelőnek nem nevezhető gazdálkodási folyamatokkal és szokásokkal, egyfajta vállalatirányítási kőkorszakkal is szembesülnie kellett a BVK-nak.

Mi az, hogy nem normális működés?

Nem nevezhető normálisnak, ha egy társaság nem ismeri az állandó költségeit, az egyes munkafázisok óradíjait, az egyes működtetett objektumok költségeit. A tulajdonosnál úgy mentek át negyedmilliárdos marketingköltségek, 800 milliós szakértői díjak egyes társaságok esetében, hogy nem vizsgálta senki, hogyan támogatja a marketing az üzleti folyamatokat, illetve a szakértők által elvégzett tevékenységek visszamérése, hasznosulása sem történt meg vállalati szinten.

Elég, ha azt mondják, ez nem jó szerződés? Nem kellene mást is tenni, ha nagyon kilóg a lóláb?

Lefolytatunk egy 2011-re vonatkozó átfogó belső ellenőrzést. Terjedelmes feketelista lett a 2010 előtt megkötött, de hatályukban a tavalyi évre is átnyúló, nem felmondható, súlyosan hátrányos szerződésekből. Volt jó néhány, több évre szóló szakértői szerződés, ami összességében több tízmilliós nagyságrendet ért el. Ezekre két megoldás volt: feltűnő értékaránytalanság miatt megtámadtuk, és megpróbáltunk szabadulni belőle, vagy ahol büntetőjogi aspektust lehetett feltételezni, ott a cégvezetők megtették a feljelentéseket.

Melyik a legfeketébb fővárosi cég?

Az FKF halmozottan terhelt cég ilyen szempontból. Sokan úgy gondolták, hogy bármit el lehet vinni ebből a társaságból. Ezeket a fővárosi cégeket nagyon erősen terhelték ezek a szerződések, és az, hogy ezek a társaság gazdasági érdekeit tekintve nagyon tudatosan hátrányt okozó szerződések voltak.

Ön személyes garanciát vállal, hogy ilyen szerződések többet nem születnek meg?

Azt tudom mondani, hogy ami a BVK tudomására jut, az biztosan nem. Nem véletlenül kínlódtunk annyit a társaságok az üzleti terveivel, a beruházási tervekkel: amit mi úgy láttunk, hogy nem megfelelő, nem megalapozott, azt nem fogadtuk el.

Tarlós István szerint a főváros legnagyobb dobása a Fővárosi Vízművek visszavétele. A vízművekkel kapcsolatban kétfajta kockázatot emlegetnek. Az egyik a hitel kérdése, amiből kifizeti a saját vételárát, ami több mint 8 milliárd forint, ha jól tudom.

Igen, ez  mintegy tízmilliárdos hitelszerződést jelent.

Nem jelent ez túl erős megterhelést a vízműveknek?

A vízművek ebben az esetben csak előre tud menekülni. Tehát meg kell szereznie azokat a piacokat, amikre a bejelentkezők gyakorlatilag most állnak sorba, akik pedig nem állnak, azokat az új menedzsmentnek kell megszólítania. Amennyiben ezeket a piacokat megszerzi, akkor a vízművek el tudja viselni ezt az adósságszolgálatot. De a finanszírozó hitelintézetek is csak egy megalapozott üzleti terv és stratégia alapján hiteleznek. Ez a piaci terjeszkedés véleményem szerint minden tekintetben megalapozott.

Az agglomerációs piacról van szó?

Igen.

Ez már régi terv.

Régebben is volt szó róla, csak még nem valósult meg. Most viszont látni lehet a realitását.

A másik fenyegetés a hiteltörlesztés mellett az, hogy az állam beszáll, és átveszi a főváros tulajdonrészét.

Én ezt nem tudom megmondani. Van egy egyértelmű tendencia, ami az árszabályozás központosítása irányába mutat, de ez még semmiképpen nem jelenti az állami tulajdonosi koncentrációt. Ahogyan a távhőszabályozás is átment az önkormányzatoktól az Energiahivatal kompetenciájába, a vízdíjak is odakerülnek. Ez nem jelent rossz irányt, ha a szabályozó hatóság jól gyakorolja az árhatósági jogkört.

A főváros a csatornázási műveket is visszaveszi, mint a vízműveket?

Tárgyalások párhuzamosan indultak a vízművek, a csatornázási művek és a Főgáz vezetőivel. Teljesen más a három szerződés, nem is lehet összehasonlítani őket. A vízműveknél egy menedzsmentjogon alapuló menedzsmentdíjat realizált a befektető, míg a csatornázási műveknél egy osztalékeltérítésről szól a privatizációs szerződés, tehát egy osztalékelsőbbségi részvénycsomagot vásárolt a befektető. Tény, hogy a csatornázási művek befektetői több gesztust is tettek a főváros felé.

Miket például?

Például, hogy a menedzsmentjogokat áthangolja, több fővárosi delegáltat enged be az igazgatóságba. A főváros majd el fogja dönteni, hogy tovább akar menni, vagy sem.

Akkor ez azt jelenti, hogy a csatornázási műveknek és a gázműveknek jobb volt a privatizációs szerződése, mint a vízműveknek?

A felülvizsgálatnál az volt a kérdés, hogy a szerződésnek van-e olyan pontja, amire azt lehet mondani, hogy jogilag kifogásolható, azaz nem fogadható el. A vízműveknél a szerződéses konstrukció mindenképpen alapot adott a szerződés újratárgyalásra.

Nem volt gazdaságos?

Nem volt gazdaságos a főváros számára, nyilvánvalóan nem. A csatornázási művek esetén lényegesebben szilárdabb a pozíciónk, a gázművek esetén pedig az a véleményem, hogy a társaság privatizációja a főváros szempontjából sikertörténet volt.

Miért?

Azért, mert a menedzsmentjogokat meg tudta tartani a főváros, a német RWE pedig olyan üzleti, cégvezetési liszenszeket és gyakorlatokat vezetett be a vállalat irányításába, ami megóvta a közvagyont, eredményorientált volt. Mindemellett biztosította, hogy a főváros folyamatosan jelentékeny profitot tudott, és máig is tud kivenni ebből a cégből. Az állami és önkormányzati tulajdonlás mindig nehéz kérdés, ez meglátszik az átvett, fővárosi kézben maradt cégeknél is. Máig nehéz elengedni a társaságok kezét, nem korlátozni indokolatlanul az üzleti folyamatokat, és lehetőséget adni a megfelelő üzleti döntések meghozatalára, hogy ne ússzon el a főosztályok vetélkedése között az üzlet. Nagyon rossz állapot, hogy a cégvezetők félnek a lehetséges büntető eljárásoktól, a túlzott óvatosság és az önigazolási eljárások komoly akadályát jelentik a jó üzleti döntéseknek, és nem utolsó sorban a kreativitásnak.

Nem ok nélkül, hiszen szinte az összes fővárosi közműcégvezető úgy cserélődött le 2010-ben, hogy egyenesen ment a börtönbe.

Igen, komoly előélete van ennek a történetnek. Innentől kezdve persze a cégvezetők ösztönösen elkezdenek papírozni. Ha pedig túlpapírozzák magukat, megáll az élet, és elmennek a jó üzleti lehetőségek.

Mit tesz ez ellen a BVK?

A BVK igazgatósága sokat próbált, tapasztalt üzletemberekből áll. Ők maguk is próbálják átplántálni az önálló gondolkodást. Ebben azt hiszem, ha nem is történt teljes áttörés, de a meghökkentésig eljutottunk. Az első fél évben folyamatosan érkeztek be a levelek a társaságoktól azzal, hogy tájékoztatnak mindenről, hagyjuk jóvá ezt is, azt is, ami egyébként tipikusan egyéni vállalati vezetői hatáskör volt. Kidolgoztuk egy döntési-hatásköri listát, ami egyértelművé teszi, miben kell önállóan döntenie a cégvezetőnek, és miben kell döntést előkészítenie. Nem attól lesz alátámasztott egy döntés, ha huszonhárom aláírás van rajta.

A tervezett közműadó hogy érinti a fővárost?

Ha adóval terhelek egy közszolgáltató céget, az be fog épülni az áraiba, és a végén a fogyasztó fizet. Ha azt mondják, hogy a föld alatti vezetékeket fogom adóval terhelni, az be fog épülni a csatornadíjba, vízdíjba, gázdíjba.

Pedig helyi adó lesz a tervek szerint, eszköz a fővárosnak a bevételteremtésre és a BKV finanszírozására. Van-e értelme így, hogy az egyik zsebből kivesszük, a másikba betesszük?

Az egyes adónemek bevezetésénél az átláthatóságot és a tervezhetőséget szolgálja az Európában egyébként régóta működő, és az ÁSZ részéről évtizedek óta szorgalmazott két szabályozás. Az egyik a programalapú költségvetés, amely alapján,  ha a politika elhatározza, hogy rendbe rakja például a közösségi közlekedést, az a program és a hozzá rendelt források a választási ciklusokon túlmenően végigfutnak 10-12 évig, aminek az indokoltságát menet közben már senki nem kérdőjelezi meg, a forrást nem vonhatja el. A másik egy közpénzügyi törvény, aminek egyik fontos szerepe, hogy, ha bevezetnek egy adónemet, akkor pontosan tudni kell, hogy az abból képződő forrás hova megy, az a pénz nem folyhat el máshova.

És mi a magyar gyakorlat?

A költségvetés tervezése nálunk nem ezeken az alapokon történik. Tavaly év végén váratlanul megjelent a több társaságunkat, de leginkább a temetőket is érintő telekadó. Akkor azt láttuk, hogy ez több mint egymilliárdos költségtöbbletet jelent hirtelen a Budapesti Temetkezési Intézetnek, amit kezelni kellett. Azzal kellett számolni, hogy meg kell emelni a szolgáltatás díját.

Szóval számíthatunk rá, hogy drágul a temetkezés?

Nem, mert közben beadtak egy módosító indítványt, ami kivette a temetőket május közepétől, valamint két kerület is enyhíti az adó mértékét. Így a többletköltség várhatóan 175 millió forint marad, amit költségcsökkentéssel át kell hidalni. Legalábbis erre szorítjuk a temetkezési céget.

Forrás: Index.hu
www.index.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *