Importkorlátozásokkal próbálja gátolni a dollárkiáramlást Argentína, az intézkedés az ipari alkatrészektől a francia sajtokon keresztül a Barbie babáig számos terméket érint. A lépés miatt hiány alakult ki több gyógyszerből, a gyárak leállásra kényszerülnek alkatrészek híján. Közgazdászok szerint ez rossz döntés, amitől nem nő az export, viszont az ország magára haragíthatja kereskedelmi partnereit, ami veszélybe sodorja a válságból való kilábalást.

Megdöbbentő intézkedéseket vezetett be az év elején Argentína: azoknak a cégeknek, amelyek árut visznek be az országba, minden egyes szállítmányra engedélyt kell kérniük, valamint igazolniuk kell, hogy a behozatallal legalább egyező értékben exportálnak is.

Az intézkedések gátat szabtak többek között a Barbie babák, a Jägermeister, a francia sajtok, de például egyes ipari alkatrészek bevitelének is. Mindez jelentős problémákhoz vezetett: sok helyen elfogytak a hűtők a boltokból, a Fiatnak alkatrészhiány miatt több napra le kellett állítani egy gyárát, és elfogytak bizonyos gyógyszerek is.

Tavaly a kormánynak már volt egy hasonló kezdeményezése, az autókereskedőkkel kötött export–import-megállapodást. Akkor a Porsche például beleegyezett abba, hogy a 8 millió dollárnyi behozott autóért cserébe ugyanakkora értékben exportál bort. A Subaru importőre baromfitápszert ad el külföldön, a Mitsubishié pedig földimogyoró-exporttal kompenzál.

Kiszívta a dollárt az import

Az ellentmondásos intézkedések hátterében az áll, hogy az elmúlt években egyre több importált terméket fogyasztottak az argentinok. „Mivel Argentína nem bocsáthat ki államkötvényeket, növekedésének két forrása az államcsőd óta az export és a belső kereslet élénkülése” – mondta az Indexnek Biedermann Zsuzsánna, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa.

A keresletélénkítő intézkedéseknek köszönhetően a hazai kereslet gyorsan növekedett az elmúlt években, olyan gyorsan, hogy azzal a termelés nem tudott lépést tartani, magyarázza a szakember. Mivel a 2001-es államcsőd óta még nem állt helyre annyira a fogyasztói bizalom, hogy jelentősen növekedjen a befektetések mértéke, és ezáltal a termékkínálat, az importtermékek iránti kereslet dinamikusan növekedni kezdett. Ezek kifizetése azonban jelentősen megcsapolta az ország dollártartalékait – márpedig Argentína többek között ebből fizeti vissza az államadósságát is.

Semmi értelme

A korlátozásokkal a kormány többek között ennek a dollárkiáramlásnak próbálhatott véget vetni. Közgazdászok szerint azonban a recept nem éri el a kívánt hatást: legjobb esetben is csak arra jó, hogy azok a vállalatok, amik amúgy is exportálnának, keressenek egy kis pluszpénzt azzal, hogy eladják a külföldi megrendeléseiket importőröknek, akik így bemutathatják az exportszámlákat a kormánynak.

„Egyáltalán nem növeli az exportot” – mondta Martin Redrado, az argentin jegybank volt elnöke egy interjúban. „Ez csak egy jó üzlet az exportőröknek, akik megvámolják az importőröket, mondjuk 8-10 százalékos haszonnal azért, hogy együtt mehessenek a kereskedelmi minisztériumba bemutatni a számlákat, és azok importálhassák azokat a termékeket, amikre szükségük van”.

Arról nem is beszélve, hogy a korlátozások miatt megromolhat Argentína viszonya kereskedelmi partnereivel, elsősorban a dél-amerikai Mercosur szövetség tagjaival. Brazíliával az államnak már volt is kereskedelemi nézeteltérése, ami különösen annak fényében lehet kínos, hogy Brazília több mint az ötödét szívja fel az argentin exportnak, amiből a szomszédos Chile is több mint tíz százalékkal részesedik.

Veszélyes játszma

Ha valóban megorrolnak a szomszédos államok Argentínára, az tragikusan érintheti a gazdaság több mint tíz százalékát adó exportot, és ezen keresztül a különösen érintett mezőgazdaságot, ami a növekvő világpiaci árak miatt jelentős szerepet játszott az államcsődöt követő gazdasági növekedésében. „A gazdaság élénkülése annak is köszönhető, hogy az Argentína által exportált mezőgazdasági cikkek, így a hús, a gabona vagy a szója világpiaci ára drasztikusan megemelkedett. A külkereskedelmi mérleg 2003-tól 2008-ig minden évben jelentős többlettel zárult” – írja Biedermann egy 2011-es tanulmányban.

Ennek, és a peso leértékelésének köszönhetően 2003 első negyedévében a GDP-bővülés már meghaladta a 8 százalékot, majd a következő években is folyamatosan öt-hat százalék fölött maradt. A dinamikus gazdasági növekedés tompította az államcsődből következő szociális krízist, megállította a szegények számának növekedését, lehetővé tette a reálbérek emelkedését. A munkanélküliség is jelentősen csökkent: a 2003-as 20 százalékos szintről 2011-re 7 százalékra esett vissza.

Nem kapnak hitelt

Már csak azért is fontos Argentínának az export, mert hitelt egyáltalán nem kap az államcsőd óta. Akkor ugyanis, miután nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen visszafizetni az adósságait, hároméves adósságtörlesztési moratóriumot hirdetett, majd 2005-ben lenyomta a hitelezők torkán az adósság felének elengedését. Ezt a hitelezők háromnegyede végül elfogadta, a többiek közül azonban sokan pert indítottak az állam ellen, ami 2010 áprilisában gyakorlatilag megismételte a korábbi adósságcserét.

„Argentínát kizárták a nemzetközi hitelpiacról amiért nem tudott a hitelezőknek is megfelelő törlesztési módozatokban megállapodni. Így az országnak már közel tíz éve nem volt lehetősége államkötvényeket kibocsátani” – adott magyarázatot a szűkös devizakészletekre Bidermann Zsuzsánna. Hitel hiányában az államnak égető szüksége van az exportból származó bevételekre, elemzők szerint azonban a mostanihoz hasonló intézkedések inkább kockáztatják, mint növelik azokat, és egy újabb, igaz, az előzőektől eltérő típusú gazdasági krízis veszélyét hordozzák magukban.

Forrás: Index.hu
www.index.hu