Miniszterelnöki látogatás

Magyarország a közép-európai térség legkínaiabb országa a statisztikai adatok, különféle társadalmi és gazdasági mutatók alapján. A két ország kapcsolatai az ezredforduló után éledtek újjá, különösen intenzívvé az elmúlt egy évben váltak. Az erőkülönbségek viszont érezhetők: érdemi előrelépések csak azokon a területeken vannak, amelyeket Peking fontosnak tart.

Először érkezik ma Magyarországra kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao két napra jön, és talán hoz valamit.

December 3-án nevezték ki Fellegi Tamást magyar–kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztosnak, és három nappal később máris Pekingbe utazott. Ez is érzékelteti, mennyire fontosnak tartja az egyik legbefolyásosabbnak tartott kormánytag ezt a vonalat. Kínának is fontos Magyarország, az elmúlt években – szakértők szerint a Medgyessy-kormány hivatalba lépésével – elkezdődött egy egymásra találási folyamat, ami az elmúlt egy évben erősödött fel.

Mi kérünk, ők akarnak

Igaz, ez a kapcsolat eléggé egyoldalú. Amit Peking akar, fontosnak tart, azt könnyedén megvalósíthatja. A magyar fél által kezdeményezett együttműködésekről egyelőre csak konkrétumok nélküli megállapodások vannak, sőt olykor azok sincsenek. A magyar államadósság finanszírozása, infrastrukturális beruházások, a nemzeti légitársaság üzemeltetése, a magyar vasút modernizálása, autóipari, logisztikai együttműködések – egyebek mellett ezek azok a területek, amikben a magyar állam szívesen látná a kínai tőkét, a kínai befektetőket. A törekvések több ponton találkoznak a pekingi elképzelésekkel, érdemi előrelépés azonban kevés történt.

Korántsem mi lennénk például az első európai állam, amelynek finanszírozásába beszáll Peking. Már több uniós országban, így Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, legutóbb Szlovákiában vásárolt Kína állampapírokat – sorolta kérdésünkre Szunomár Ágnes, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa.

Ez több szempontból is jó Pekingnek: most, a válságból kilábalás időszakában viszonylag olcsón szerezhet gazdasági és politikai befolyást, emellett érdeke, hogy hosszú távon stabilizálja a számára jelentős európai felvevőpiacokat. Egyelőre azért csak az euróövezeti államok finanszírozásába szálltak be, mert elképesztően magas, 3000 milliárd dollárnyi devizatartalékuk diverzifikálása miatt érdekük az euró erősítése.

A dolgok mostani állása szerint nálunk a kínai állam csak egy, a Magyar Fejlesztési Bank által kibocsátott kötvényt vásárolna. Ez a tervezett kínai–magyar beruházásokra adna pénzt, az államadósság finanszírozásával kapcsolatos elképzelésekről az utóbbi tárgyalásokon már nem volt szó.

Pénzt hoz és épít, de nem ppp-ben

Az infrastrukturális beruházásokban sem nálunk lennének úttörők. Lengyelországban kezdtek a jövő évi futball Eb-hez kapcsolódó autópálya-építésbe, ám Varsó nemrég felmondta a szerződést, mert a munkákkal komoly csúszásban voltak, és alvállalkozóikat sem fizették ki. Az általunk várt együttműködések közül viszont ezen a területen itt van a legnagyobb előrelépés: áprilisban stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá arról, hogy a China Railway Construction Company beszáll a magyar vasúti hálózat fejlesztésébe, a kínai cég technológiai, építési és finanszírozási eszközökkel vesz részt a MÁV korszerűsítésében (felvetésünkre, hogy ez már-már ppp-konstrukciónak tűnik, Fellegi Tamás azt mondta, hogy de nem lesz az).

Időről időre felmerülnek a hírek, hogy a Hainan légitársaság anyavállalata, a részben Soros György érdekeltségében lévő HNA esetleg beszáll a Malévba (magyar–kínai vegyes vállalati formában, hogy a légitársaság uniós repülési jogai ne vesszenek el), ebben azonban addig nem várható előrelépés, amíg Moszkvával nem állapodunk meg. A Szombathely közelébe tervezett, teherszállító gépeknek szánt, logisztikai célokat kiszolgáló nemzetközi repülőtér projektje mögött szintén kínai befektetők állnak, az építési munkálatokat a Shanghai Construction Group végezheti.

Az autóipari együttműködésről egyelőre szintén csak tárgyalások folynak, autóbusz-összeszerelő üzemet tervez például Magyarországra hozni a kínai King Long United Automotive Industry. A Brilliance márkanevű kínai autók kapcsán a piaci hírek szerint a beszállítói kapcsolatok feltérképezése folyik.

Látható, hogy a kínai cégek a nekik fontos működőtőke-befektetéssel nem tétováznak. A Wanhua Industrial Group például idén februárban 1, 26 milliárd dolláros befektetéssel 96 százalékos tulajdonrészesedést szerzett a kazincbarcikai Borsodchemben (ez volt az eddigi legnagyobb kínai tőkeberuházás). A múlt év végéig egyébként a becslések szerint 600 millió dollár működőtőke-befektetés érkezett Magyarországra, ez – főként a Wanhua-bevásárlás miatt – azóta 2,5 milliárd dollárra nőtt.

Egyre több pénz jön

Mivel a rendszerváltástól 2010 végéig eltelt húsz évben több mint 60 milliárd euró működőtőke érkezett az országba, a kínai befektetések nagyjából az összes befektetés 3 százalékát adják. Ez önmagában nem tűnik soknak, a növekvő tendencia azonban jól látható. Még figyelemreméltóbb – mondja Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa –, hogy az egy főre jutó kínai befektetés a térség országai közül így is nálunk a legmagasabb.

A kínai társaságok jellemzően az informatika, illetve az információs és kommunikációs technológia, az elektronika, a telekommunikáció és a kutatásfejlesztés területén fektetnek be hazánkban. A befektetések pontos összegéről nehéz pontos adatot mondani, mivel jelentős részük közvetítő országokon, illetve vállalatokon keresztül érkezik, mondta Matura.

Kilenc éve a Hisense nevű kínai óriás telepített először gyártást hazánkba, 2002-től előbb a szingapúri Flextronics sárvári üzemében gyártottak televíziókat, két évvel később önálló telephelyet létesítettek Szombathely mellett, ahol évi négyszázezer lcd-tévét szereltek össze. Ám az európai értékesítés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így a Hisense tavaly megszüntette a magyar gyártóhelyet, és csak egy kereskedelmi lerakatot hagyott hátra. Az elmúlt években érkezett nagyobb befektetők között említik a mobil- és vezetékes távközlési hálózati eszközöket és berendezéseket gyártó Huaweit, amely nemrég második globális központját nyitotta meg Pécsen. Szintén összeszerelést hozott idén tavasszal a sárvári Flextronics-gyárba a Lenovo, bár az ő regionális központjuk nem Magyarországra, hanem Ausztriába és Szlovákiába került.

Az utóbbi időben a járműgyártók mellett kínai textil-, cipő- és bútoripari cégek érdeklődése is megélénkült olyan közép-európai telephelyek iránt, amelyek integrálásával könnyebben kivédhetik az EU antidömping-szabályozását. Közel áll a megvalósításhoz a kínai orvoslásra fókuszáló táplálék-kiegészítőket, kozmetikumokat, egészségügyi termékeket gyártó Tiens Biotech Group magyarországi projektje is, amely ugyancsak európai bázist és logisztikai központot hozna Magyarországra.

A szakértők szerint Magyarország számos ok miatt vonzó befektetési célpont a térségben a kínaiaknak. Elsősorban azért, mert fontos európai közúti és vasúti útvonalak csomópontjában fekszik, így innen a kelet- és nyugat-európai piacok is könnyedén megközelíthetők. Vannak egyéb szempontok is, ilyen az, hogy itt van a régió egyetlen Bank of China-fiókja és egyetlen kínai magyar két tannyelvű általános iskolája, csak Budapestről indul közvetlen légi járat Kínába, de szerepet játszik az is, hogy itt van a legnagyobb kínai kolónia a régióban.

Nem csoda, hogy a visegrádi országok közül hazánk kapcsolatai hagyományosan a legjobbak. Matura Tamás kiemelte: Lengyelország után Magyarország folytatja a legnagyobb volumenű kereskedelmet Kínával, ami ráadásul gyorsan növekszik, a tavalyi nagyjából 8,7 milliárd dollár után idén már 10 milliárdos kétoldalú mozgást prognosztizálnak. A magyar külkerhiány természetesen igen jelentős, ugyanakkor a kínai importunk legnagyobb része – beépülve hazai termékekbe – reexportra kerül nyugati országokba.

Egy központ, vagy több?

Hazánk régóta a kínai termékek és kereskedelem európai, de legalábbis közép-európai központjává szeretne válni, ugyanakkor kínai szempontból nagyobb a realitása annak, hogy egy nagy helyett több kisebb központot hoznak létre Európában – mondja a külügyi intézet szakértője.

Szunomár Ágnes szerint viszont vannak jelei annak, hogy Peking elkötelezte magát Magyarország mellett. Ilyennek nevezte, hogy a kínai Genertec 2007-ben alapított magyar vállalata 2009 februárjában bérbe vette az Asia Center és a China Mart épületeinek egyes részeit, és kialakította a Kínai Márkás Áruk Központját (China Brand Trade Center, CBTC). Ebben a nemzetközi ismertségre törő kínai vállalatok tartják fenn a közép-európai, illetve gyakran egész Európára kiterjedő központjukat. Talán ennél is fontosabb, hogy a kínai kereskedelmi minisztérium befektetés-ösztönzési ügynöksége tavaly Budapesten nyitotta meg az ügynökség európai központjaként is működő irodáját.

A kínai termékekről a legtöbbeknek a kínai ruhaüzletek és az alacsony minőségű tömegáru jut eszébe, azonban ez a Kínából érkező import mindössze 5-6 százalékát jelenti. A behozatal többségét magas feldolgozottságú műszaki berendezések adják, ezek többsége megy tovább Nyugat-Európába – mondta Pető Ernő, a ChinaCham Hungary Magyar–kínai Gazdasági Kamara elnöke.

Szerinte mi nem a magyar piacot tudjuk felajánlani Kínának, hanem hazánk egyedülálló logisztikai helyzetét. Mi lehetünk a térség disztribúciós központja, előszoba a térség piacai felé. Pető szerint a két ország kereskedelmi kapcsolata nem egyirányú, az utóbbi években egyre nagyobb azoknak a magyar cégeknek az aránya, akik Kínába exportálnak. Úgy vélte, hosszú távon komoly lehetőségek vannak a közös infrastruktúra-fejlesztésben, és a technológiai transzfer szerepe is felértékelődhet, például mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, vízgazdálkodási rendszereket kínálhatunk az országnak. Kínában ugyanakkor főként a réspiacokat tudjuk megcélozni, asztali borral például még Sanghajt sem tudnánk ellátni, egy prémium tokajiban nagyobb lehetőségek vannak.

Még a régió is kicsi Kínának

Matura Tamás szerint a visegrádi országok soha nem voltak Kína jelentős kereskedelmi partnerei között – a régió teljes lakossága nagyjából akkora, mint a hetedik legnépesebb kínai tartományé, Hunané –, az egyre erősebb kínai kapcsolat inkább csak a térség korábbi szerepéhez képest figyelemre méltó.

Bár az 1980-as évek közepétől induló enyhülés időszakában új lendületet vettek a térség és Kína közötti kapcsolatok, a rendszerváltások és a Tiananmen téri események újra lehűtötték a lelkesedést. A külpolitika célja ekkoriban elsősorban a nyugati nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás volt, háttérbe szorultak a keleti kapcsolatok.

A kilencvenes évek második felére azonban egyértelművé vált, hogy a gazdasági nagyhatalommá emelkedő Kínával is új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat. Magyarország az új helyzetet – a régió többi országához képest – viszonylag hamar felismerte, míg Göncz Árpád köztársasági elnök már 1994-ben Kínába, majd Jiang Zemin elnök Budapestre látogatott, addig Václav Klaus cseh elnök először 2004-ben utazott.

Bár a Magyarországra, Lengyelországba, Szlovákiába és Csehországba érkező kínai működőtőke az Európába érkezettnek csak töredéke, a keleti tagállamok Kína számára vonzó kereskedelmi partnert és befektetési célpontot kínálnak: hozzáférést nyújtanak az unió teljes, közel ötszázmilliós piacához, miközben a nyugatinál jóval olcsóbb a munkaerő. Kína komoly lehetőséget lát abban, hogy az összeszerelés egy részét ide szervezze, ha ugyanis a termék 51 százaléka itt készül, az már unióssá válik.

Mindemellett Kína komoly versenyhelyzetet is teremtett a 2001-es WTO-csatlakozásával csökkenő kereskedelmi korlátozásoknak, illetve az EU által biztosított kedvezményeknek köszönhetően. Az olcsó és egyre jobb minőségű kínai import nehéz helyzetbe hozta a régió gazdaságának több ágazatát, ráadásul elsősorban nemcsak a hagyományosan kínai profilnak tartott könnyűipar, hanem a magas hozzáadott értékű termékek területén is. A kínai vállalatok mára szinte minden európai infrastrukturális tenderen ott vannak, egyes projekteket gyakran áron alul vállalva, hogy referenciát szerezve később jobb esélyekkel indulhassanak más pályázatokon.

Kína és Afrika

Az utóbbi években nemcsak Európa előzte meg Amerikát kínai kereskedelmi kapcsolatait tekintve, hanem Afrika is, mondta a Magyar–kínai Gazdasági Kamara elnöke. Az Afrikába készülő állami cégeket a kínai kormány adókedvezményekkel és olcsó hitelekkel segít. Hogy ez a felemelkedés lehetőségét, vagy egyszerű gyarmatosítást hoz a kontinensnek, arról megoszlanak a vélemények. Az mindenesetre biztos: Kína nagy erőkkel mozdult a térségre.

Ennek egyik oka, hogy a dübörgő kínai gazdaságnak szinte kielégíthetetlen a szükséglete a nyersanyagok iránt, ezek közül az olaj áll az első helyen. 2009-ben a kínai gazdaság már több mint 2250 millió tonna kőolajnak megfelelő nyersanyagot használt, többet, mint az Egyesült Államok. Nem csoda, hogy míg Kína a kilencvenes évek elején Ázsia legnagyobb olajexportőre volt, ma már az egyik legnagyobb importőrnek számít, havonta 22 millió tonna körül szállít be kőolajat, ennek harmadát Afrikából. A legfontosabb beszállítók Angola, a Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, és Szudán. De érkezik olaj Csádból, Nigériából, Algériából és Gabonból is. Afrika a világ bizonyított olajkészletének pusztán 9 százalékával rendelkezik, de a még fel nem fedezett készletek jelentős része is itt lehet.

Kínát nem csak az olaj érdekli: Zimbabwétól ónt, Mozambikból fát és fűrészárukat, Zambiából rezet importálnak. 2002 és 2003 között a Kína és Afrika közötti kereskedelem megduplázódott, elérte a 18,5 milliárd dollárt; öt évvel később ez már 73 milliárd dollár volt, ma már meghaladja a 100 milliárd dollárt.

Forrás: Index.hu
www.index.hu