Soha többé 13. havi?

  • Facebook
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • Live

Magyarországon széles tömegeket érintett hátrányosan a válság közvetlenül, de még többeket a Bajnai-kormány válságkezelő intézkedései. Az Orbán-kormány minden jel szerint a megszorító intézkedések jelentős részét fönn fogja tartani a válság után is.

A társadalmon belüli egyenlőtlenségek növekednek, a gyermeket nevelő alacsony keresetűek vagy munkanélküliek helyzete romlik a legnagyobb mértékben, de a nyugdíjasok és a mikrovállalkozásoknál dolgozók is kisebb lecsúszást élhetnek meg – írja a 2010-es folyamatokról az Ecostat Egyensúly és növekedési kilátások című tanulmányában.

A társadalmon belüli egyenlőtlenségek növekednek, a gyermeket nevelő alacsony keresetűek vagy munkanélküliek helyzete romlik a legnagyobb mértékben, de a nyugdíjasok és a mikrovállalkozásoknál dolgozók is kisebb lecsúszást élhetnek meg – írja a 2010-es folyamatokról az Ecostat Egyensúly és növekedési kilátások című tanulmányában.

A reálnyugdíjak 1–1,5 százalékkal csökkenhetnek az infláció alatti nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj megszűntetése miatt. A családi ellátások (GYES, családi pótlék stb.) nominális összege második éve nem emelkedik, így a gyermeket nevelők jelentős jövedelemvesztést kénytelenek elviselni. Mindezek eredőjeként 2010-ben mintegy 2,5 százalékkal csökkenhet a lakosság rendelkezésre álló reáljövedelme. A gazdasági helyzet konszolidációját a társadalmat érő megrázkódtatások, jelentős életszínvonal-áldozatok kísérik – olvasható az Ecostat elemzésében.

Magyarországot 2008-ban olyan állapotban érte a válság, amikor komoly fizetési mérleghiánnyal küszködött, mintegy 660 milliárd forint volt a külső finanszírozási igénye. Ami már magában sem örvendetes, de a kibontakozó hitelválság körülményei közepette, mikor elzárultak a hitelcsapok, befagytak a pénzügyi piacok, csaknem végzetessé vált.

Hazánk ugyan hamar megkapta az IMF hitelét, így elkerülhettük az államcsődöt, de nem feltételek nélkül: helyre kellett állítani a felbomlott makrogazdasági egyensúlyt, az államnak jócskán vissza kellett fognia a költekezését. Így hát a 2006 óta tartó megszorítások új, minden addiginál radikálisabb elemekkel bővültek: a fönt már említetteken kívül például csökkent a táppénz is, s megváltozott a nyugdíjak emelésének számítási módja is.

Szerencsétlen elnevezés

A 13. havi juttatások elvételét – mint arról szakszervezeti vezetők később informálisan panaszkodtak – megkönnyítette, hogy Gyurcsány Ferenc a nyugdíj-, és béremelést nem egyszerűen nyugdíj-, és béremelésnek keresztelte el, hanem a propagandában jobban használható 13. havi juttatásoknak. Márpedig „13 hónap nincs is egy évben”, így a közvélemény is könnyebben meggyőzhető volt arról, hogy itt valamiféle eltúlzott bónuszjuttatások visszavételéről van szó – keseregtek a szakszervezeti vezetők.

Jóllehet ez aligha állítható az Állami Számvevőszék egyik korábbi elemzésének fényében, amely szerint az egy ellátottra eső nyugdíjkiadás reálértéke 1998-ig több mint 30 százalékkal csökkent, és csak 2005-ben érte el, illetve haladta meg valamelyest az 1991. évi szintet, és folyamatos volt a bérektől történő lemaradás is 2005-ig – a 13. havi nyugdíj már javában folyó bevezetésének ellenére is.

Hogy a 13-as szám végzetesnek bizonyult ezen juttatásokra, világossá vált, amikor a Bajnai-kormány egy olyan nyugdíjprémiummal váltotta ki a 13. havi nyugdíjat, amely brutális növekedés (7,5 százalék) mellett tudna csak annyit nyújtani, mint a Veres által 80 ezer forintra lecsökkentett 13. havi, s hogy bármennyit is fizetni kelljen, ahhoz legalább 4 százalékkal kellene növekedni – erre nincs esély belátható időn belül.

Tartósított válságkezelő intézkedések

A kényszerű költségvetési megszorításokat csak a szociális transzferek – mint például a nyugdíj, vagy a családi pótlék – csökkentésével lehetett gyorsan elérni. Hasonlóan durva kiigazítások történtek a környékünkön Romániában, Lettországban is. Figyelmet érdemel azonban, hogy a szociális transzferek visszavágása – bár ideiglenes egyirányú utcának tűnik: nem biztos, hogy a válság esetleges elmúltával visszatérhetnek korábbi szintjükre.

Az új kormányzat korábbi kommunikációja alapján arra lehetett számítani, hogy egy viszonylag magas hiány és a beinduló növekedés lesz a „fedezete” a végrehajtandó adócsökkentéseknek, a szociális transzferek óvatos emeléséről kevés szó esett. (Amiről mégis: újra 3 éves lesz a gyes – a korábbi kormány szerint ez nem megszorítás volt, hanem a munkakínálat növekedését szolgálta, ami sajátos cél magas munkanélküliség idején -, és nemrégiben a gáztámogatás részleges megőrzése is szóba került.)

Az unió által kikényszerített, 3 százalék alatti hiánycél (GDP-arányosan) új helyzetet teremtett. A Költségvetési Tanács augusztusi technikai kivetítése szerint 4,2 százalék lenne az államháztartási hiány jövőre, de a tanács nem számolt a 2011-es bankadóbevétellel. Ha ezt levonjuk, a hiány már csak 3,4 százalék, tehát csak 100 milliárd forintot kell még „találni”, hogy 3 százalék körülire süllyedjen.

Szja-csökkentés nélkül nem kellene megszorítás

A kivetítés – minthogy az új adótörvények még nem ismertek – a Kóka-féle szja-csökkentéssel számol, amely 190 milliárd forinttól fosztja meg a büdzsét. Tehát ha az új kormány lemondana az szja-csökkentésről, további megszorítások nélkül, könnyedén teljesíthető lenne a 3 százalék alatti hiánycél. Nem sok jele van viszont annak, hogy a kormány erről lemondana, bár az egykulcsos adó „több részletben történő” bevezetéséről szóló nyilatkozatok azért arra utalnak, hogy nem lesz annyira radikális az adócsökkentés.

A kormány jelenlegi kommunikációja szerint nem lesz szükség újabb megszorításokra, de a gazdasági miniszter szavaiból kiderül, hogy a 3 százalék alatti hiánycél egyik tartóoszlopa az olcsóbb állam. Ez rövid távon aligha megy majd másképp, mint a közszféra bértömegének csökkentésével, ami elbocsátásokat és/vagy a bérek további befagyasztását jelentheti.

A segélyrendszer szigorításával további forintokat spórolhat az állam, s ehhez megfelelő ideológiai és közgazdasági (munkakínálat növelése – vö. Bajnai-kormány, gyes) indokok is találhatók, amelyek egyébként el is hangzottak már a foglalkoztatási államtitkár, illetve a belügyminiszter szájából. Mindemellett – a jövő évi adócsökkentések mértékétől függően – a segélyeken túl más szociális transzferek reálértékének további csökkenése sem zárható ki.

Irány az angolszász modell

A Fidesz gazdaságpolitikájának, amely – mint azt Matolcsy egy korábbi interjúnkban elmondta – azt tűzte ki célul, hogy az általános adóterhelést 34-35 százalékra levigye a jelenlegi 42-43 százalékról, aligha lehet módja a válságból kilábalás után sem a szociális transzferek emelésére.

Nehéz is lenne annak a dolga, aki a jövőben ilyesmit akarna javasolni, hiszen a 13. havi juttatások szinte szinonimái lettek a közbeszédben a felelőtlen osztogatásnak, Magyarország eladósításának és pénzügyileg törékennyé tételének. Valójában persze itt ugyanolyan egyszerűsítésről van szó, mint amikor a versenyképességet az adócsökkentésre redukálják.

Magyarországot ugyanis nem pusztán az állami túlköltekezés, hanem a devizaalapú magánhitelek gyors terjedése tette törékennyé. És az állami túlköltekezés sem egyszerűen túlzott szociális kiadásokat jelentett, hanem drága autópálya-építéseket, meggondolatlan áfacsökkentést, s még sok egyebet.

Magyarország mindazonáltal minden jel szerint elindul az alacsony adók, alacsony szociális transzferek fémjelezte angolszász társadalmi modell felé, különösebb társadalmi viták nélkül – amint azt Matolcsy György még az országgyűlési választások előtt megígérte interjúnkban.

Forrás: FN.hu
www.fn.hu

Az oldal alján Te is hozzászólhatsz.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Adja meg a matematikai képlet eredményét: *